Hatalmas világcsúccsal, 9,79-es idővel a jamaicai születésű, de kanadai színeket képviselő Ben Johnson nyerte a versenyt. Győzelmének nem sokáig örülhetett, mert három nappal később stanozolt találtak a vérében. Aranyérmét elvették, két évre eltiltották a versenyzéstől. Bár később visszatért, 1993-ban ismét lebukott és ekkor örökre eltiltották.
Az esetet követően a Nemzetközi Olimpiai Bizottság komolyan gondolkodóba esett és elhatározta, hogy komolyabban veszik a doppingellenőrzést. Ennek lett a következménye, hogy 1999-ben megalapították a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséget (WADA). Hogy az ellenőrök milyen eséllyel veszik fel a versenyt a folyamatosan fejlődő doppingszerekkel, azzal kapcsolatban egy beszédes példa: a sokszoros olimpiai bajnok Marion Jonest 160 alkalommal ellenőrizték és nem találtak semmit. Míg aztán a bíróság előtt be nem ismerte, hogy doppingolt.
A szöuli döntőre visszatérve, később kiderült, nem csak Johnson vétett a szabályok ellen: Carl Lewis már korábban is lebukott, de nem tiltották el, Lincoln Christie az olimpia után, Dennis Mitchell pedig 1998-ban akadt fenn a rostán. Tudják mi volt az utóbbi válasza arra, hogy magas volt a tesztoszteronszintje? „Előző este megittam öt sört és négyszer szeretkeztem az asszonnyal. Megérdemelte, mert születésnapja volt.", mondta Mitchell.