A vakondtúrások elcsúfítják a pázsitot és a kertet. Tövestől kiforgathatják a növényeket a talajból. A vakondtúrások elegyengetése nem oldja meg a vakond-problémát. Mivel hazánkban védettséget élvez, így a vakond irtása TILOS!
Egyetlen alternatíva maradt a probléma megoldására, a vakond elűzése, és távoltartása arról a területről, ahol nem kívánatos a jelenléte. A vakondot hasznos emlősként ismerjük, mivel kiszedi a talajból a drótférgeket, csigákat, pajorokat, de néha sok bosszúságot okoz túrásaival, melyet járatai tisztán tartására és levegőztetésére készít. Elpusztítására ismeretesek ugyan készítmények, de a biokertészetben ezek nem megengedettek. A nagysárfű a kutyatejfélék családjába tartozik, és gyökere olyan illóolajat tartalmaz, ami nem tetszik a vakond érzékeny orrának, így inkább továbbáll. A növény kétéves. Így minden évben kell vetni belőle, hogy legyen fiatal és kifejlett egyedünk. Magassága elérheti a két métert is. A telet jól bírja. A hidegben megfagyottnak tűnik, de ha melegszik az idő, akkor visszanyeri eredeti állapotát. Szereti a középkötött, jó vízgazdálkodású talajt, de máshol is megél.
A friss trágyázást nem igen kedveli, de meghálálja a tövére szórt komposztot, nagy szárazság idején pedig a vizet, mely fokozza a riasztó hatását. Vetése április végén, május elején ajánlatos a szabadba, szegélyek szélére. A nagysárfű még dísznövényként is szemet gyönyörködtető, szép, kecses tartása, kiemelkedő „személyisége” révén. A tapasztalat szerint van ahol egyetlen kifejlett növény 20-25 méteres körzetben fejti ki hatását, de általában 5-10 méteres körzetben jól bevált.
Sajnos mindenható megoldás nincs, ennek oka, hogy kipusztítani tilos a vakondokat, hiszen védettek, és minden megoldás, ami természetbarát, az egyben kevésbé drasztikus. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a vakond nem károsítja a kerti növényeket, csupán esztétikai kárt okozhat. Ezt messze ellensúlyozza haszna, amely a talajban élő kártevők pusztításában nyilvánul meg. Érdemes tehát végiggondolnunk a vakond elűzése előtt, hogy mi jelenti a nagyobb problémát: a talajban lakó pajorok, lárvák és százlábúak, melyek megrágják növényeink gyökerét, vagy pedig a vakond, aki segítségünkre lehet ökológiai növényvédelmünkben. Az is figyelemre méltó, hogy olyan talajban, amelyben nem találhatók az előbb említett ízeltlábúak, ott táplálék híján vakond sem fordul elő.
Balogh Pál
