Kereskényi: Lesz magyar jövő Rákóczi egykori birtokain!
Nem véletlenül hívták valamikor a Láncos templom és a törvényszék utcáját Rákóczi-utcának (most Mihai Viteazul a hivatalos neve), hisz a jelenlegi 1-es számú postahivatal helyén állt hajdanán a Rákóczi-család rezidenciája. Nem véletlen az sem, hogy a Láncos templom mögött, azon a kicsinyke téren áll 2012 májusa óta a mellszobor, amely II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek hivatott emléket állítani.
Itt gyűlt össze pénteken a szatmári magyar politikum színe-java, hogy elhelyezze az emlékezés és tisztelet koszorúit. Pataki Csaba szenátor, Kereskényi Gábor és Erdei István parlamenti képviselők, Riedl Rudolf megyei tanácsi alelnök, Nagy Szabolcs, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnöke, Maskulik Csaba, Nits János, Kiss József és Magyar Lóránd városi, Kovács Máté megyei tanácsos mellett tiszteletét tette Jakab István, a magyar országgyűlés alelnöke, Tilki Attila, Fehérgyarmat polgármestere és Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke - mindketten parlamenti képviselők is. Koszorút helyezett el továbbá Nm. Ft. Schönberger Jenő római katolikus megyés püspök is. Sajnálatos módon azonban a szatmáriak nem érezték fontosnak jelenlétüket, a megjelentek számát össze se lehetett hasonlítani például a március 15-i megemlékezésekkor megszokott tömeggel.
Az ünnepi beszédek sorát Kereskényi Gábor nyitotta, aki 2011-ben a szoborállítás egyik ötletgazdája volt. A képviselő örömének adott hangot, amiért a félelmek ellenére az elmúlt két évben semmilyen atrocitás nem érte a mellszobrot. „ Ez bizonyítja, hogy Szatmárnémetiben, Szatmár megyében megvan a kölcsönös tisztelet az itt lakó nemzetiségek között", jelentette ki.
A politikus méltatása ellenére sem feledkezett meg az időről időre fel-felbukkanó nacionalista megnyilvánulásokról sem. „A magyarellenesség ugyanakkor sajnos nem tűnt el a politikai közbeszédből. Tetten érhető egyes politikusok megnyilvánulásaiban, főként választások előtt. S mivel választásokból van bőségesen Romániában, a magyar kártya is gyakran kerül az asztalra. Ilyenkor teszik fel a kérdést: miért van a magyar egyházaknak ennyi épülete Szatmárnémetiben? Sőt, egyesek ezeknek az ingatlan-visszaszolgáltatásoknak a jogszerűségét is megkérdőjelezik... Ugyanezek az elemek időnként megkérdőjelezik nemzeti jelképeink használatának jogosságát is". Az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke nem feledte a közelgő államfő-választást sem. „A minap hallhattuk az egyik kormánypárti megyei vezető szájából, hogy Románia elnöke kizárólag román és ortodox vallású lehet... A mi véleményünk szerint az államfő-jelölt rátermettségét sok minden meghatározza, de ez semmiképpen sem lehet a nemzetisége vagy a vallása".
„Mi, szatmári magyarok elutasítjuk az effajta kérdésfelvetéseket. Mi, szatmári magyarok büszkék vagyunk múltunkra és bizalommal tekintünk a jövendőnk felé. Cum Deo pro Patria et Libertate - Istennel a hazáért és a szabadságért. II. Rákóczi Ferenc, a herceg úr jelmondata máig érvényes. Ezek voltak gyakorlatilag az első szavak, melyeket a magyar nemzet kiejtett, hiszen a nemzet először egységesen a Rákóczi-szabadságharcban nyilatkozott meg és ezek azok a szavak, melyek most is aktuálisak. Azt üzenik ugyanis nekünk, hogy higgyünk önmagunkban, higgyünk a szabadságunkban és higgyünk Istenben. S ha így teszünk, lesz magyar jövő Rákóczi egykori birtokain. Adja Isten, hogy így legyen", zárta szavait Kereskényi.
A Szatmárnémetiben gyakori vendégnek számító Seszták beszéde elején ismételten sajnálatát fejezte ki, amiért „sajnos keveset tudunk a végekről a határ mindkét oldalán. Már pedig Szatmár sok értelemben a végeken helyezkedik el", mondta. Rákóczi aktualitását bemutatván Seszták kiemelte „mi is küzdünk szabadságunkért, függetlenségünkért. A kérdés pedig az, mi mit tehetünk érte?". Kifejtette azon nézetét, hogy a kurucok híres jelmondatának napjainkban is komoly aktualitása van. „Két pogány közt egy hazáért, mondták Rákócziék. A két hatalom között őrlődés azonban a magyar lét, a magyar sors meghatározója, amely nem múlt el a mai napig sem", jelentette ki.
Jakab István „történelmi városnak" nevezte Szatmárnémetit, ahol „különleges érzések fogják el". A magyar országgyűlés alelnöke arra hívta fel figyelmünket, hogy „rajtunk - hitünkön, erőnkön, kitartásunkon - múlik, mennyire leszünk képesek megtartani magyarságunkat és mennyire leszünk képesek a továbbiakban is összefogni. Ez gyerekeink szabadságának záloga".
A folytatásban Kátai Zoltán lantművész adott elő néhány, a kuruckorból fennmaradt éneket, majd Rákóczi szobrának megkoszorúzása után nemzeti imánk eléneklésével ért véget a családias hangulatú megemlékezés.
