Kereskényi: Fel kell ébrednünk, kicsit elkényelmesedtünk
Józef Zachariasz Bemben, azaz számunkra ismertebb nevén Bem Józsefben lengyel szív dobogott, ezt soha nem feledte, ám életét volt hajlandó adni a magyar szabadságharcért. Szeptember 29-én, vasárnap rá emlékeztek Szamoskrassón: ott, ahol 1848. december 12-ről 13-ra virradó éjszaka megpihent a Darvay-kúriában.
Az ünnepség 11.00 órakor Nt. Sipos László lelkipásztor istentiszteletével kezdődött, majd a jelenlévők, sorjaikban Keresképnyi Gábor és Erdei D. István parlamenti képviselőkkel, átvonultak a Darvay-kúriához, ahol megkoszorúzták Bem apó mellszobrát.
Domokos Sándor polgármester köszöntötte a jelenlevőket, majd Kereskényi mondott ünnepi beszédet. „Bem József emlékét sokszor, sokan és főleg sokféleképpen idézték fel az elmúlt másfél évszázadban. A hely, ahol most állunk, is ezt a célt hivatott szolgálni: az emlékezés és az múltból való erő merítésének célját. Egyike ez azon helyszíneknek szerte a megyénkben, ahol jó érzés egy pillanatra megállni, fejet hajtani egykori nagyjaink emléke előtt. Egyike azon emlékhelyeknek, amelynél megpihenve újra és újra átvehetjük azt az életérzést, azt a tüzet és elhivatottságot, amely mindenkor erőt kell adjon munkánk folytatásához", kezdte a képviselő.
Kereskényi kiemelte, több emlékhely is létrejött Szatmár megye és Erdély-szerte az elmúlt ávtizedekben, ahol a „múlt fénye megvilágítja a jelent és utat mutathat a jövő felé". Ezen emlékhelyek kialakításáért és fenntartásáért viszony kemény munkára volt szükség, a politikus pedig hangot adott azon meggyőződésének, hogy az erdélyi magyarságnak el kell felednie azt a hozzáállást, hogy a múlt miatt „nekünk alanyi jogon járnak bizonyos dolgok".
„Az elmúlt néhány évtizedben talán picit elkényelmesedtünk, (...) és anélkül, hogy különösebb figyelmet fordítottunk volna a jelenre, a ködös múltat kezdtük el fejtegetni. Az arcunkba öntött hideg víz azonban úgy érzem felébresztette mindannyiunkban a felismerést. Ma kell tenni a jövőért, ma kell helytállnunk azért, hogy gyermekeink is elmondhassák: ezt apáink és anyáink hagyták ránk, ezért van mit és van hol ünnepelnünk".
A parlamenti képviselő szerint Bem József tökéletesen testesíti meg az alkalmat megragadó, a célért teljes odaadással dolgozó, küzdő vezért. „Bem József sem a múltban kesergő, vagy az álmodozó népvezér szerepét vállalta fel. A jelen problémáját teljes odaadással és elkötelezettséggel kezelte. Odaadta magát teljes emberként egy ügynek, és amellett állva, még úgy is, hogy nem magyar szív dobogott mellében, lépett akkor, amikor arra szükség volt. Tisztelet és megbecsülés az, ami övezi nevét ezért majd két évszázaddal kora után is. Tette a dolgát, felismerve napjainak veszélyeit és feladatatait is. Ezt tesszük mi is, ezt teszik Önök is. Ezt tesszük mindannyian, miután erőt merítünk a csendes emlékezésnek helyein", zárta szavait Kereskényi Gábor.
Az ünnepség folytatásában Thoroczkay Sándor tanár úr mutatta be Bem József történelmi szerepét, kiemelve, miként lett a magyar-lengyel barátság egyik szimbólumává. Az ünnepi pillanatokat a helyi Bem József Általános Iskola diákjainak előadása tette még inkább különlegessé.
