Képregény lett a bataclani mészárlásból

Fred Dewilde grafikus Mon Bataclan (Az én Bataclanom) című kötete pénteken jelent meg Franciaországban, Belgiumban és Svájcban.

A tavalyi párizsi merényletek estéjén három testén robbanóövet viselő terrorista hatolt be a párizsi épületbe, ahol az Eagles Of Death Metal amerikai zenekar adott koncertet. A merénylők azonnal tüzelni kezdtek és kilencven embert megöltek. A fekete-fehér képregényben a dzsihadisták sápadt halálfejű csontvázakként jelennek meg.

A 50 éves túlélő elbeszélése szerint amikor a terroristák elkezdtek tüzelni, a közönség "már csak egy élőkből, sebesültekből, halottakból álló massza, a félelemtől és terrortól üvöltő tömeg" volt.

Fred egy lelőtt ember mellett találta magát a földön. "Még élek. Élő vagyok a halottak között" - írja a szerző, akinek balján egy fiatal nő nyög. Elisa megsérült, de életben van. "A lányom lehetne. Kiszakadunk ebből a terrorból, teremtünk magunknak egy emberi közeget" - meséli Fred, aki megpróbálta tartani a lelket az ismeretlen nőben. Mindketten tudták, hogy a gyilkosok a legkisebb kiáltásra is lőnek, ezért ügyeltek arra, hogy a másik is el tudja viselni a helyzetet.

Két órát feküdtek így a földön, amíg megérkezett a rendőrség. Fred sértetlenül túlélte a támadást, de lélekben összetört. Az album második részében ezért "még él" címmel 22 oldalon arról számol be, miért nem egyértelmű egy ilyen tapasztalat után folytatni az életet. "Tényleg van értelme ma megmosakodni? Enni? Nem is vagyok éhes!" - írja, külön kitérve a folyamatos félelem érzésére, amely miatt képtelen néhány percnél tovább bármire is koncentrálni.

A képregény megalkotása segítette a visszatérést a normális kerékvágásba. A grafikus a támadástól számított hat hónap múlva, napra pontosan, május 13-án fejezte be a Mon Bataclan kötetet.

Fred Dewilde állítja, hogy sikerült nem gyűlölnie. Másokkal ellentétben nem fél, ha muzulmán fejkendőt lát az utcán, nem ijed meg az idegenektől.

"Az ellenségnek nincs bőrszíne, se vallása. Az ellenség a fanatizmus, a félelem, az őrület, amely háborúhoz vezet" - hangsúlyozta a szerző.

A héten jelent meg a francia elitalakulat, a RAID orvosának, Matthieu Langlois-nak is a kötete, aki 2007 óta valamennyi franciaországi terrortámadáskor az orvosok munkáját koordinálja. Tavaly november 13-án a főorvos azokkal a kommandósokkal érkezett a Bataclanba, akik végeztek a túszokat ejtő terroristákkal.

Matthie Langlois, aki az elsők között lépett be a koncertterembe, a könyvben először számolt be részletesen arról, hogy mit látott és mit élt át aznap este.

"Valóságos megpróbáltatás belépni a Bataclanba. Rémálom. A földön fekszenek az áldozatok, súlyos sérültek. Mindenhol" - írja az orvos, hozzátéve, hogy érdekes módon a szörnyű látvány miatti érzelmi sokk segítette abban, hogy saját magát meghaladva fizikai és mentális erőt találjon ahhoz, hogy mindazt, amit a szimulációs gyakorlatokon betanult, alkalmazni tudja.

"Elkezdtem üvölteni: Aki meg tud mozdulni, kövessen!" - emlékezett vissza az orvos. A felszólításra azonban senki nem állt fel. "Senki nem indult el felénk ... senki nem kelt fel. Azok, akik el tudtak menekülni, már régen megtették. Totális szörnyűség" - tette hozzá Matthieu Langlois, aki részletesen elmagyarázza a kötetben, hogy "nagyon gyorsan és nagyon nagy empátiával" kell az orvosoknak dolgozniuk egy ilyen helyzetben. Alig tíz másodperc alatt kell egyetlen szóval vagy tekintettel megértetni a sérültekkel, hogy mit miért tesznek, és hogy miért kell esetleg továbblépniük egy súlyosabb sérülthez.