Kennedy-évforduló - A merénylet napja

John F. Kennedy amerikai elnök meggyilkolásának körülményei még ötven év után is élénken élnek azok emlékezetében, akik valamilyen formában érintettek voltak az eseményekben, a történet egyes elemeit máig vitatják. A merénylet napjának történéseit visszaemlékezések és tárgyi emlékek alapján az alábbiak szerint írják le.

1963. november 22., reggel hat óra: Lee Harvey Oswald, John F. Kennedy (JFK) amerikai elnök gyilkosa ekkor kelt fel Dallas egyik elővárosában, Irvingben, ahol felesége, Marina lakott gyermekeikkel. Oswald előző este érkezett oda, hogy megpróbálja rendbe tenni házasságát, de miután nem járt sikerrel, otthagyta gyűrűjét, és elindult. "Számíthatott rá, hogy nem fog már sokáig élni" - emlékezett vissza Ruth Paine, a ház tulajdonosa.

Oswald Buell Frazier lakásához ment, aki minden reggel elvitte munkahelyükre, a texasi könyvlerakatba. Aznap Oswald nem hozott magával ebédet, és hazafuvart sem kért. A hátsó ülésre pedig egy furcsa, hosszúkás csomagot tett. Azt állította róla, hogy függönykarnis.

Negyven kilométerrel odébb, Forth Worth-ben a hotelszobájából kilépő JFK személyesen kívánt jó reggelt Clint Hillnek, az őt őrző titkosszolgálat ügynökének. A nap valóban jól indult: nagy és barátságos tömeg gyűlt össze az elnök aznapi első nyilvános szereplésén, és a reggeli mellett elmondott beszéde is jól sikerült - bár itt elsősorban a First Lady, Jackie Kennedy, és az azóta ikonikussá vált rózsaszín Chanel kosztümje keltette a nagyobb érdeklődést.

Az elnöki pár kevéssel dél előtt érkezett Dallasba - épp időben ahhoz, hogy le lehessen venni az üvegtetőt az elnöki limuzinról, amelyben Kennedy áthaladt a városon.

Az elnöki konvoj 12 óra 29 perckor érkezett a Dealey térre, ahol a könyvlerakat lépcsőin Buell Frazier munkatársaival - de Oswald nélkül - várta Kennedy érkezését. Ahogy a konvoj elhajtott előttük, durranás hallatszott. Frazier először azt hitte, hogy az elnököt kísérő egyik motor utógyújtása volt az. A második és a harmadik durranás után ráébredt: lövések dördültek. Az emberek pánikoltak, sikítozni, kiabálni, szaladgálni kezdtek. "Lelőtték az elnököt!" - hallatszott a tömegből.

Hill, aki a Kennedyét követő kocsiban ült, azonnal tudta, hogy baj van: az elnöki limuzinhoz rohant, és rávetette magát a meglőtt JFK-re, majd visszarántotta ülésébe a kimászni próbáló First Ladyt.

A kocsi a közeli Parkland kórházba hajtott, ahol éppen ebédszünet volt. Amikor a hangosbeszélőn bejelentették, hogy azonnal orvosokra van szükség, Ronald Jones doktor visszahívta a kezelőt, hogy megkérdezze, miért. "Meglőtték az elnököt..." - válaszolták. Az ebédlő azonnal kiürült.

Jones a traumatológia előtt pillantotta meg Jackie Kennedyt, aki csöndben beosont a kezelőbe, és sztoikusan nézte, ahogy férjét vizsgálják. "A szemei nyitva voltak, de nem mozogtak" - mondta Jones.

A kezelőben Malcolm Perry doktor az elnök nyakán esett sebet vizsgálta. Kollégáját, Robert McClellandot kérte meg, hogy tartsa a sebészhorgot. "Ahogy odaálltam, sokkot kaptam. Azt mondtam Perrynek: Jézusom, láttad a tarkóját? Eltűnt!" - emlékezett vissza McClelland. Nem sokkal később Kennedy szívverése leállt. "Most már befejezheted, elvesztettük" - mondta egy másik orvos Perrynek. A halál beálltát követően egy pap feladta az utolsó kenetet JFK-re.

Eközben Dallas utcáin hajsza indult a merénylő után. J.D. Tippit rendőrjárőr ebédszünetről tért vissza a munkába, és hamarosan meg is látott egy férfit, akire illett Oswald személyleírása. Ahogy kilépett kocsijából, a férfi agyonlőtte őt.

Amikor a rádió hírt adott a rendőr lelövéséről, John Brewer, egy közeli cipőbolt menedzsere gyanút fogott: egy férfi a kirakatba feledkezve álldogált, és füle botját sem mozdította az ott elszáguldó, szirénázó rendőrautókra. A gyanús férfi egy mozi felé vette az irányt, Brewer pedig követte, és megszólaltatta a riasztót. Oswaldon rövid időn belül bilincs volt.



Nem sokkal később rendőrök kopogtattak Ruth Plaine ajtaján, aki éppen Marina Oswalddal nézte a híreket a tévé előtt. "Őrizetbe vettük Lee Oswaldot egy rendőr lelövéséért" - jelentették be, majd elkezdték kihallgatni őket. Amikor azt kérdezték, volt-e fegyvere Oswaldnak, Plaine rögtön azt felelte, hogy nem, de Marina a garázsba vezette a rendőröket, és megmutatta a helyet, ahol férje a puskáját rejtegette. A fegyver nem volt ott.

"Ez volt a legszörnyűbb pillanat. Bárcsak tudtam volna, hogy Lee Oswald puskát rejteget a garázsomban!" - mondta Plaine.

Fél három körül Dallasban az elnöki gép fedélzetén - Clint Hill és Jackie Kennedy jelenlétében - beiktatták az elnöki hivatalba Lyndon B. Johnsont, JFK alelnökét, aki maga is jelent volt a gyilkosságánál. A gép - Kennedy koporsójával a fedélzeten - Washington felé vette az irányt, ahol két perccel 6 előtt szállt le.

A fővárosban megállt az élet. JFK munkatársai Washington kietlen utcáin a Fehér Ház felé igyekeztek, készülve a virrasztásra. "Jackie Kennedy megüzente, hogy a Fehér Ház keleti termének - ahol az elnököt ravatalra helyezték - úgy kell kinéznie, ahogy akkor, amikor(Abraham) Lincoln (az Egyesült Államok egyik legnagyobb kaliberű, szintén meggyilkolt elnökének) holtteste feküdt ott" - mondta Richard Goodwin, JFK volt szövegírója.

Clint Hill végig a First Ladyvel maradt, miközben felboncolták az elnök testét, majd visszavitték a Fehér Házba, ahova hajnali fél öt körül érkezett meg. A ravatalra helyezett test előtt Jackie és más családtagok imádkoztak.
Hill a dolgozószobájába ment, ahol néhány feljegyzést vetett jegyzetfüzetébe. Ekkor fogta el először a lelkiismeret-furdalás, ami éveken át gyötörte, depresszióssá és alkoholistává tette. Úgy érezte: megvédhette volna az elnököt a halálos lövedéktől, ha gyorsabban reagál.

Mire Hill otthagyta irodáját, és kocsijához sétált, már másnap reggel hat óra volt.