Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

A Szatmár.ro hírportál ez alkalommal is egyházi elöljárók gondolataival kíván kellemes ünnepeket. Olvassa el a római katolikus, református evangélikus és baptista lelkészek húsvéti gondolatait!

Krisztusban Szeretett Híveim!

„Boldogság: kincset érni másoknak. Embereket boldoggá tenni, ez a boldog emberek álma. Ha te magad boldog vagy, akkor az egyetlen, ami hiányzik neked: mások boldogsága." Phil Bosmans, flamand szerzetespap gondolatai ezek, aki ilyen címmel jelentette meg kötetét: Szeretlek téged, ember. Kedves Testvérek, a fenti sorok nagyszerűen összefoglalják Húsvét üzenetét. Isten is erről vall a Szent Három Nap ünneplésében: szeretlek téged, ember. Szeretlek s ezért az egyedüli célom, hogy boldoggá tegyelek. A második Isteni Személy, a Fiú megtestesülése, élete, kereszthalála és feltámadása a bizonyíték arra, hogy minden ember kincset ér Isten számára, aki úgy szeretett minket, hogy egyszülött Fiát adta értünk. A boldog Isten álma, hogy az embereket boldoggá tegye. És valljuk be őszintén, mi sem szeretnénk mást, kevesebbet, mint ezt a boldogságot.

A húsvéti esemény leírása először nem boldog, hanem teljesen kiábrándult és csalódott, vagy félelemtől bezárkózott emberekről szól, mint az emmauszi-, és a többi tanítvány, vagy Jézus holttestét maguknak megtartani akaró kenetvivő és síró asszonyokról. Nem mondhatjuk őket boldognak, mégis éppen velük történt valami, ami teljesen megváltoztatta őket, kivirágoztatta életüket, boldog emberek lettek. Mi történt? Találkoztak a feltámadt Krisztussal.

Jóllehet a feltámadás eseményének nem voltak szemtanúi, de a feltámadt Jézus telehintette jelekkel azok útját, akik keresésére indultak. Otthagyta maga mögött az üres sírt, hogy abból olvassák ki az üzenetet: ő nem halott, hanem él; otthagyta az összehajtott kendőket, hogy abból következtessenek arra: nem lopták el a testét, hanem ő maga lépett ki a lezárt sírból; kertésznek álcázta magát Mária Magdolna közelében, hogy annak hangjából olvassa ki azt a boldogító valóságot, hogy gondol rá, és név szerint ismeri őt.

Kedves Testvérek! Jézus ma sem viselkedik másként. A világ, de a mi életünk is, tele van jelenlétének apró jeleivel, csak meg kell azokat látnunk.

Egyházmegyénk tíz éves lelkipásztori terve minden évének az volt a célja, hogy segítsen felfedezni ezeket a jeleket, melyek elindíthatnak mindenkit a Feltámadottal való találkozás útján. Az utóbbi két év, a Misszió Éve végső szakaszában vagyunk, ami már feltételezi, hogy mindazok, akik készséges szívvel és kitartóan keresték a Krisztussal való találkozást az Eucharisztia, a Biblia, az Imádság, a Hivatások és a Szeretetszolgálat éveiben, találkoztak is vele. Az apostolokhoz és az asszonyokhoz hasonlóan megváltozott az életük. Érzik, hogy minden nehézség ellenére Istennel boldogok. Ezekhez a boldog emberekhez szól a Misszió Éve, mert hiszem, hogy az ő számukra is egyetlen dolog hiányzik még: mások boldogsága.

Kedves Testvéreim! Krisztus meghalt értünk és feltámadt, hogy elmondhassa nekünk: Isten számára a mi boldogságunk a legfontosabb. Ha elhisszük neki, és elindulunk keresésére, akkor biztosan találkozni fogunk vele, és betölt a maga boldogságával. S ha valami még ezután hiányozna nekünk, az nem lehet más, mint hogy másokat is elvezessünk erre a boldogságra. Adná Isten, hogy már itt tartanánk!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves testvéremnek allelujás, boldog húsvéti ünnepeket.

Főpásztori áldásommal:

Szatmárnémeti, 2013. március 31. Húsvét ünnepén
† Jenő püspök

Kovács Sándor szatmári esperes pásztori üzenete - Húsvét - 2013

Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek a holtak között az  élőt?
Nincs itt, hanem feltámadt...Luk 24:5-6a

Kedves Testvéreim, van tehát egy test, egy halott test, amit beraktak egy barlangba, amelynek a szája elé egy nagykövet hengerítettek. Az ókori ember gondolkodása számára, ha egy barlang elé egy nagykövet hengerítettek, az mindenképpen azt a gondolatot sugallta, hogy valami visszavonhatatlanul lezárult, onnét senki többet nem jöhet ki, ami történt, megmásíthatatlan. Az a nagy kő Nagypénteket próbálja konzerválni. Nagypénteket, ahol keresztre feszítették Krisztust. De Húsvét vasárnap az asszonyok elindulnak, hogy tegyék a kötelességüket, hogy megadják a végtisztességet, s akkor valami csodálatos dolgot látnak: nincs a kő a barlang szája előtt, és az, akit keresnek, a halott test nem létezik többé.

Igaz, az asszonyok nem Krisztussal találkoznak, hanem két angyallal. Fénylő ruhába öltözött személyekkel, akikre rá sem mernek pillantani. És akik azt mondják nekik, gondolkodjatok csak el azon, mit is mondott nektek, mikor még köztetek élt! Gondolkodjatok el azon, hogy hogyan is beszélt hozzátok, mikor még Galileában volt. Ami aztán következik, azt hívják hitnek. Mert az asszonyok hisznek ennek a két embernek. Bár nem tudják bizonyítani, hogy nem csalás történt, és nem kidobták a testet. Bár nem tudják bizonyítani azt, hogy jó vagy rossz szándékú emberek vajon nem eltűntették-e a Krisztust. Elhiszik. Elhiszik, mert emlékeznek az ígéretekre, arra, hogy mit mondott önmagáról, míg élt, elhiszik, mert hinni akarnak annak az Istennek, akinek egész életüket tették fel a szolgálatára, és elhiszik, mert nem akárki szól hozzájuk, hanem az Isten követei.   Aztán ezek az asszonyok visszarohannak a tanítványokhoz, és mivel találkoznak? Az asszonyok, akik hisznek, akik hinni akarnak: hitetlenséggel. Emberekkel, akik rájuk legyintenek. Emberekkel, akik nem voltak tanúi a sírboltnak, akik nem látták a fénylő ruhába öltözött embereket, olyanokkal, akik még a fáradságot se vették, hogy kora reggel segítsenek megadni a végtisztességet, de ezek az emberek ezek hitetlenek. Péter az egyetlen, aki azt mondja, na megyek, és megnézem, mi történt. Na veszem a fáradságot, kipróbálom, próbát teszek, hátha igazat mondanak. Ő odarohan a sírbolthoz, és csodálkozik. Ad egy esélyt önmagának, hogy hinni tudjon, egy esélyt önmagának, hogy megbizonyosodjon a saját szemével arról, amit mások csak elbeszéltek neki, ami azonban az ő szerencséjére akkor még néhány futamnyi távolságra van csak tőle.

Az Isten szeretete és a szeretet iránti vágy indította arra Pétert, hogy odarohanjon a sírhoz, mert ő hinni akart, neki szüksége volt a Krisztusra. És, Testvéreim, az Isten szeretete az, amely, majd ha megyünk tovább a Húsvét utáni történetben, láthatjuk, hogy engedte, hogy a tanítványok újra meg újra találkozzanak a Mesterrel Mert, ha az Isten szeretete nem szólított volna, és nem érintett volna meg minket életünk valamely pillanatában, vajon itt ülnénk-e? S vajon ülnének-e keresztyének milliárdjai Húsvétkor a templomokban hallgatva az igehirdetést? Ugye nem. De mi hiszünk, és hinni akarunk, mert Isten nemcsak az Ő egyszülött Fia számára, hanem számunkra is legyőzte a halált. Hogy mi nyugodtan élhetünk embertársainkért, hogy mi nyugodtan törődhetünk egymással, hogy nem elpazarolt és eltékozolt idő az, amit a közösségért végzünk, nem kidobott pénz az, amit jótékonyságra adunk, hogy igenis van értelme a világ kincsei helyett a lélek kincseit gyűjteni. Mert nekünk, akik hisszük és valljuk a Krisztust, van egy második esély, egy örök életet élhessünk, de ahhoz hallanod kell, hogy „Nincs itt, mert feltámadott"/ Luk.24:6a/. Érezned kell, hogy „a szeretetet soha el nem fogy" / I.Kor. 13:8a/ Ámen.

2 Kor. 15, 19

„Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk"

Az üres sírnál a fehér ruhába öltözött ifjú azt mondja a gyászoló asszonyoknak: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincs itt." Az első húsvétkor minden Isten terve szerint működött: Krisztus feltámadt a halottak közül, és él. Ennek ellenére az első szemtanúk meg vannak ijedve, nem találják Jézus testét. Mindhiába a sok tanítást a kereszthalálról, a feltámadásról, egyszerűen képtelenek felfogni, hogy nincs ott, nincs halál.

Úgy gondolom, hogy mi is teljes mértékben azonosulunk a üres sír előtt álló asszonyokkal. Mi sem tudjunk nagyon sokszor felfogni a húsvét misztériumát. Nem tudjunk készpénznek venni azokat az igéket, melyek rámutatnak a feltámadásra. A láthatóban, a kézzelfoghatóban tudunk csak hinni. A fizikai lét földhözragadtsága határoz meg bennünket. Ha látunk valakit, ha halljuk a szavát, ha megérinthetjük, akkor létezik, valóságos. De - a már nincs itt, és mégis itt van velünk - jelenséget, Isteni valóságot nem tudjuk elfogadni. És erre mondja Pál apostol: Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

Igen, nyomorultak vagyunk, mert nem tudunk hinni. A nagypénteki tragédia az még hihető, a temetési szertartás is, de az üres sír már nem. Ahogy Dsida Jenő fogalmaz:

Sírod szélén szinte félve,
Iszonyattal üldögélve,
Ó - mekkora vád gyötör,
Mardos, majdnem összetör:
Mily látás a kétkedőnek,
Törvény ellen vétkezőnek,
Hogy üres a sírgödör.

Az Isteni valóságot, a feltámadás ajándékát szkeptikusan fogadjuk. Pedig a sírbolt üres, Krisztus valóban feltámadt, s mindez nem Istenért történik, hanem értünk. Isten nem bizonyítani akar, hanem minket megmenteni, nekünk új lehetőséget adni, nekünk megbocsátani akar.

Ébredjünk hát fel, próbáljunk túlnézni a fizikai jelenvalóságon, és lássuk meg Isten végtelen szeretetét, mely képes volt értünk az Egyszülött Fiát is feláldozni, hogy feltámadása által nekünk is új életünk legyen:

A Szatmárnémeti Evangélikus Lutheránus Egyházközség nevében mindenkinek áldott feltámadási ünnepet kívánok.

Gödri Alpár
lelkész

A Feltámadás ereje

A Húsvét Ünnepe közeledtével takarítunk, sütünk-főzünk, a lányok tojást festenek, a fiuk locsolni mennek és meglátogatjuk egymást. De csak ennyi lenne az ünnep? Határozottan nem. A Krisztus feltámadása történelmi tény és lelki erő melyre szükségünk van, az igaz élethez, megbocsátáshoz, jósághoz és az örökéletben való reménységhez. Ez az igazi ünnep! Hisszük ezt?
Lehet kérdéseink vannak, bizonytalanok vagyunk.  Úgy ahogyan nem bízunk reklámokban, de ha egy ismerősünk ajánl egy terméket azt kipróbáljuk mert ismerjük az illetőt. Igy gondolkodunk majdnem mindennel, de még Krisztus feltámadásával kapcsolatosan is.  Ámde van egy „jó barátunk"aki megbízható választ ad kérdéseinkre, hiszen rajta keresztül maga a Jó Isten beszél hozzánk. Ez a : Biblia.  
Miről számol be a Biblia, Jézus feltámadásával kapcsolatosan?

1.Az igazság erősebb a hazugságnál. Sok hazugsággal vádolták Jézust, de Ö mindig az Igazságot szólta, élte. Megéri? Belehalt. De feltámadt! Bár sokszor úgy néz ki, hogy a hazugság a legjobb megoldás, végül mégis az igazság győz. 

2. A szeretet erősebb a gyűlöletnél. Egész életében haragudtak rá, de Ö szerette az ellenségét is. Ez irányadó a mi számunkra is. Úgy kell szeressünk mint Ö, nem szabad lejjebb hagyni. Meg kell bocsátani, bocsánatot kell kérni, rendezni kell a kapcsolatokat. Hallottam egy édesapáról, aki elkergette magától lányát, mert nem az ö szabályai szerint akart élni. Nem akarta többé látni. Bár szomorúan a lány elment. Később férjhez ment és fiút szült, akinek sokat beszélt nagytatájának életéről, vicceiről, jó tulajdonságairól. Az idő teltével az édesapa már szerette volna látni unokáját. Hidegnek-ridegnek ígérkezett a találkozás, de amikor a fiúcska elmesélte azt amit tud a tatáról, az meglepődve kérdezte: -honnan tudod ezeket? - Hát édesanyám mesélte. Megérezvén a szeretetet, a férfi szíve megengedett, egymás nyakába borultak és bocsánatot kért lányától. A szeretet győzött. Talán a te családodba is ez kellene?

3. A jó erősebb a gonosznál. Csapdát állítottak Neki, az életére törtek, ennek ellenére Ö csak jót tett, segített. És mit ért vele? Belehalt. De nem itt a vég! Van feltámadás! Ez az Isteni képlet, ami felülírja az emberi hitetlenség gonosz próbálkozásait.

4.Az élet erősebb a halálnál. Sokan úgy gondolják, a halállal vége mindennek. Nem igaz. A halál az nem egy pont az élet végén, hanem kettőspont, valami még következik, valami, ami szép és jó lehet. Ez a hívő ember reménysége, ezt írja Péter apostol is első levelének első részében „Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki nagy irgalmából újjászült bennünket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által. Ez pedig élő reménységet jelent a számunkra" (Egyszerű fordítású Bibliából idézve).

Kívánom, hogy a nagy sürgés-forgás közepette figyeljünk Krisztusra és tapasztaljuk meg feltámadásának erejét. Legyen ilyen gazdag Feltámadási Ünnepe minden kedves olvasónak.

A baptista gyülekezet nevében: Szűcs Sándor lelkipásztor.