Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

A Szatmár.ro hírportál ez alkalommal is egyházi elöljárók gondolataival kíván kellmes ünnepeket. Olvassa el a római katolikus, református, evangélikus és görög katolikus lelkészek húsvéti gondolatait!

Krisztusban Szeretett Hívek!

Lelkünk minden szomorúságát, bánatát egy csapásra eloszlatta a húsvéti alleluja ujjongása, mely hírül adta Jézus győzelmét a halál fölött. Alleluja, hála legyen az Istennek, feltámadt Krisztus! Nem mondunk újat, nem is szabad mást mondani, csak ismételjük Szent Pál szavait: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem"(1Kor 15,14). De Krisztus feltámadt és ezért a Húsvét az Ünnepek ünnepe, mely új reménnyel, új erővel tölti meg mindnyájunk szívét.

Nem véletlen Testvérek, hogy a mai első Olvasmányban Szent Péter apostol pünkösdi beszédének egy részét hallottuk, amit azzal kezd: „Ti tudjátok..." Nem kell részleteznie, mert mindenki hallhatott Jézusról, akit Isten Szentlélekkel és hatalommal kent fel. Meggyőződhettek arról is, hogy ahol csak járt, jótetteket vitt végbe, mert vele volt az Isten. Viszont a folytatásban már azt mondja: „Mi tanúi vagyunk mindannak, amit tett. Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten." Péternek eszébe juthatott a nagy versenyfutása Jánossal az üres sírhoz, majd a találkozásai a Feltámadottal, és a beszélgetések.

Mi tanúi vagyunk, Isten által előre kijelölt tanúk, akárcsak az ószövetségi próféták, és parancsba kaptuk, hogy hirdessük nektek a bűnbocsánatot. Mert mi mást jelent a bűntől való szabadulás, mint belépő abba az életbe, amelyben Jézus él. A keresztény igehirdetés nem egyéb, mint a feltámadás utáni új élet tanúságának hirdetése. Jézus nem a földi életbe tért vissza. A végleges életre támadt fel, mely már nincs alávetve a világ törvényeinek, sem a halál törvényének. Belépett abba az örök létbe, melyet a szerető Isten mindenkinek felkínál. Mit mond Jézus Nikodémusnak?: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen" (Jn3,16). Aki mindenkit szeret, megteremtette mindenki számára a halhatatlanság alapját, amikor Krisztust feltámasztotta. Krisztus feltámadása a mi életünk. Ha Krisztus feltámadott, akkor mi is feltámadunk.

Sokan vannak, akik tudják mi mindent tett Jézus életében, de kevesen vannak, akik követik őt abban a teljes önátadásban, ami az élete volt. Ez a teljes önátadás jellemezte Isten szolgája János püspök életét. Így fogalmazza meg saját élethivatását, és ezt ajánlja papjainak: „Isten szolgája vagyok. Tehát Uramnak akaratát kell teljesítenem. Ez életem fő teendője és tartalma, amit be kell imádkoznom a lelkembe. Át és át kell, hogy járjon Istennek rám vonatkozó szent akarata s meg kell tanulnom a lelki életnek legnagyobb tudományát: ezt az imádandó szent akaratot odaadással vállalni, tenni vagy elszenvedni. Másokat is meg kell tanítanom, mit jelent a Miatyánk kérése: Legyen meg a te akaratod." Ezzel a lelkülettel vállalta a püspöki kinevezést. Azért imádkozott, ha nem tudna Isten akarata szerinti főpásztor lenni, akkor a püspökké szentelés előtt haljon meg. Jézus szeretetével és önátadásával végezte főpásztori feladatát, sohasem a maga akaratát keresve, hanem Istenét és a rábízott lelkek üdvét. S amikor Isten a száműzetés keserű kenyerét szánta neki, azt is hálával fogadta. Nem különben a börtön viszontagságait és az emberi gonoszság kifinomult praktikáit. Megnyugodott Isten akaratában, sőt odaadással vállalta, mert a jutalommal is számolt. Gyakran idézgette szent Ágoston sorait, melyben arról beszél, hogy mi vár ránk Isten országában: „Ott időzünk és látunk majd, látunk és szeretünk, szeretünk és dicsőítünk. Íme, mi lesz végül vég nélkül. Mert mi más a mi végcélunk, ha nem eljutni az országba, melynek nincs vége?" Földi élete és szenvedése befejeződött 1952. december 6.-án, de égi dicsőségének soha nem lesz vége. Testvérek, a mi életünknek sem lehet más célja. Örök életet és országot készített mindenkinek Isten, Szent Fia feltámasztásával, aki ezekkel a szavakkal lépett a világba: Jövök, Istenem, hogy megtegyem akaratodat. Legyen a mi életünk fő vezérelve is ez.

Kedves Testvéreim! Ujjongó örömmel legyünk a feltámadt Krisztus tanúi családunkban, ismerőseink között és az egész világban. Lássa meg mindenki, aki csak találkozik velünk, hogy mi a feltámadt Krisztustól kaptuk az erőt, a bátorságot, hogy szembenézzünk a jelen élet nehézségeivel, mert tudjuk, hogy ez a világ elmúlik. De Krisztus él, és vele együtt mi is élni fogunk, akik ma éppen ott, ahol vagyunk, építjük az Isten országát mindennapi szeretetszolgálataink által, Isten kegyelméből. Szívem minden szeretetével megáldalak Benneteket és kívánok mindenkinek allelujás és békés húsvéti ünnepeket.

Szatmárnémeti, 2011. április 24. Urunk feltámadásának főünnepén                                +Jenő

püspök

János 20,1-18

Húsvétot Ünneplő Kedves Testvéreim!

Húsvét ünnepének reggelén még zavar a múltam, mert hallom kiáltó-feleletemet Pilátusnak hogy feszítsétek meg. Még hallom az elhagyott Jézus utolsó szavát a kereszten, hogy Elvégeztetett. A nagyszombati gyász és fájdalom után nekem is megjelent az angyal, és ez a húsvétnak az örömüzenete, hogy hallom „Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszítetett, föltámadott, nincs itt, ímé a hely, ahová őt helyezzék" /Mk. 16.6 /

Mária volt az első, akinek Jézus megjelent. A másik két tanítvány csak azt látta, hogy Jézus akit arimathiai József sírjába temetek el, eltűnt. Kiment a sírhoz Péter és a másik tanítvány János. János ért oda hamarabb! Az a szeretett, a mi Jézushoz kötötte, gyorssá tette őt. Mégis Péter lépett be előbb, és látta, hogy a lepedők ott vannak. Bement a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz. Óriási különbség! Péter l"látott", János „látott és hitt"Látta, hogy a lepedők úgy voltak ott változatlanul, ahogy a holttest beléjük volt csavarva. Azokat ember nem tekerhette le. Azokból Jézus kiment.

János volt az első, aki megértette a feltámadás titkát, amit Pál olyan pontosan leír. Olyan jó volna, ha olyan Jánosok lehetnénk, akik értik az Urat, és hittel párosítják azt, amit látnak.

Miután ők visszamentek az övéikhez, "Mária. künn áll a sírnál, sírva". Ott maradt, mert úgy érezte, hogy nem tud Jézus nélkül élni. Fájt neki Jézus hiánya. Nem törődött bele abba, hogy Jézus nincs, mert neki az Úr volt a mindene. Ha már ismerted Jézust, és elveszítetted, tudsz-e továbbmenni a Vele való igazi kapcsolat nélkül? Ha eddig Jézus nélkül jártál, ha ott hagytad a Golgotai kereszten, mert féltél vállalni Vele a közösséget, ma Húsvétkor, kösd össze az életedet azzal, Aki érted jött, hogy megkeressen és megtartson. Vele, de most már örökké. Nagyon fontos lenne, hogy olyan emberré válj, aki nem tud Jézus nélkül élni.

Panaszkodunk, hogy a gazdasági válságban milyen szűkösen élünk, ettől is attól is meg kell, tartóztassam magam, mert nincs rá pénzem, egyszerűen nélkülözöm. Kedves Testvérem, igazad van, a gazdasági válság ellehetetleníti életedet, családodat, nemzetünket, de nincs lelki válság, győzött az Élet a Halál fölött, Krisztus feltámadott, hogy a lelki válságból megszabadítson. Nagyon fontos, hogy olyan emberré válj, aki nem tudod nélkülözni a feltámadott Jézus Krisztust. Mária nem tudta az életét Jézus nélkül elképzelni.

Mária volt az, aki, amikor Jézus Simon farizeus házánál evett, bement, és könnyeivel öntözte Jézus lábait. Róla mondta Jézus: "Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett" (Lk 7,47). Tudod-e, hogy a megbocsátott bűn Jézushoz köt? Mária Magdolnának Megváltója és Szabadítója volt az Úr, azért nem tudott Nélküle élni. Tudsz-e sírni, ha valahol az úton Jézust elveszítetted? Mid marad ebben az életben, és az örök életben, ha Jézust elveszíted? Hidd el Drága Testvérem, hogy semmi, illetve lelkiekben szegény, magányos élet, a kárhozat.

Mária két angyalt látott ott, ahol Jézus teste feküdt. Megkérdezték tőle: "Asszony, mit sírsz?" A válasz így hangzott: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették Őt." Megint csak azt mondja: ha Ő nincs, senkije sincs. Miközben behajolt a sírba, mögötte már fényesen, ragyogóan ott állt a feltámadott Jézus. Mária elsőként láthatta meg. Ő az első, akit a feltámadott Jézus megszólított. Egyetlen szót mondott: "Mária!" Mária azonnal felismerte és válaszolt: "Mester!" Jézus és Mária újra megtalálták egymást. Jézus egy asszonynak adta a megbízást, hogy feltámadásának örömüzenetével menjen a tanítványokhoz.

Ezen az ünnepen találjuk meg a feltámadott Krisztust, az Urnak szent asztalánál, a betegágy mellet, a temető csendjében, egymás szívében, szeretteid életében. Ámen.

Egri,2011.Húsvét havában                                                                                    Kovács Sándor

esperes

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!" Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: "Legyetek üdvözölve!" Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: "Ne féljetek: menjetek el, adjátok hírül atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem."  Mt 28 (1-10)

Keresztyén testvéreim!

Ismét az ünnepre készülünk! A Húsvét ünnepére, és bizony nekünk sem ártana, ha valaki nap mint bíztatna: Ne féljetek! Hiszen mindig félünk valamitől. A félelem az élet velejárója. Napjainkban pedig egyre több okot vélünk felfedezni, egyre több olyan tényező van, amik miatt mélyül a félelmünk. Sokszor a félelem miatt a jövőnket sem látjuk, nem látjuk a holnapot. Nincs bennünk remény, elvásunk. Alig marad erőnk továbblépni. És ebben a helyzetben senki nem vigasztal, senki sem bíztat.
Igen, ez így van, ez látszik napjainkban. De sajnos rossz helyen keresgélünk. Rossz helyről várjuk a vigaszt, a bíztatást. Kint az utcán, a mindennapokban, a világtól hiába várjuk, ott minden a teljesítményről szól. Ott nincs helye a gyengéknek, nincs helye a léleknek.
És mégis Jézus azt mondja: Ne féljetek. És nemcsak az asszonyoknak mondja, hanem nekünk is. „Ne féljetek, mert én veletek vagyok a világ végezetéig". Fordítsuk hét tekintetünket a keresztre, ahonnan elkezdődik az új élet. A feltámadás misztériuma az új, reményteljes életről szól. Egy olyan életről, ahol nem vetélytársai vagyunk egymásnak, nem robotok, hanem Isten gyermekei, akik ebben az új életben szerethetik, felkarolhatják és bátoríthatják egymást. Mindennek a feltétele pedig nem más, mint a hit. Ne a misztérium mögötti, ismeretlen dolgokat keressük szkeptikusan. Hanem hittel fogadjuk el, hogy Krisztus érettünk is feltámadt, és nekünk is új életünk lehet általa. Ámen.

A Szatmárnémeti Evangélikus-lutheránus Egyházközség nevében, mindenkinek reményteljes ünnepet kívánok.
Gödri Alpár-Béla

Húsvét éjjelén a díszes terítővel letakart, Pászkát, túrót, sonkát, tojást rejtő kosarakkal sietünk a templomba. Igyekszünk, hogy időben odaérjünk, jó helyet találjunk, s ha amikor a szentelésre kerül sor mi legyünk az elsők, akik a szenteltvízzel és a Szentháromság áldásával eltelhessünk. A feltámadási körmeneten a sírhoz siető kenethozó asszonyokat jelképezzük akik siertve mentek, s balzsamot vittek magukkal. Hová ez a nagy sietség? A hosszú és eredményes böjt után szinte már se éjjelünk se nappalunk. De esténk semmiképp. Mintha kimaradna ez az este. Megszűnik a sötétség, mert feltámadt Krisztus és világossággal árasztotta el a világot.

Másnap a Szentliturgián, a hagyományaink szerint több nyelven felolvasott evangélium így kezdődik: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél."(Jn 1,1-2). Mintha az egész Bibliát előről olvasnánk, hisz ott is így van: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet" (Ter 1,1). Isten életet lehel a világba, rendet teremt a káoszba. Életet ad a megholtaknak, rendre utasítja az ellenséget.

„Föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott." - hangzik fel minden bizánci, keleti rítusú templomban az ének, számos alkalommal: Húsvét éjszakáján, az azt követő fényes héten, és végig a húsvéti időben. Sőt, nemcsak az énekekben, de 40 napon át így köszöntik egymást a görög katolikus hívek. Kitörő örömmel zengi a győzelem, diadalittas kiáltását, az egész látható és láthatatlan világ, mert feltámadt Krisztus az örökkétartó vigasság. Ez a hitünk alapját és összefoglalását tartalmazó tény, sok mondanivalóval szolgál.

Föltámadt! - ami azt jelenti, hogy beteljesedett. Amit a próféták megjövendöltek, amire annyiszor felhívta Jézus az ő követői figyelmét, amit a kereszten a legnagyobb szenvedések közt elrebegett, most tetőfokára hágott. Üres a sír, nem találják hová tették őt.

Legyőzte halállal a halált. Ahhoz, hogy ide eljusson, életét kellett adnia: „értünk emberekért és a mi üdvösségünkért." Sokszor vagyunk úgy, hogy kiváncsian várjuk valaminek a végét, erdményét. Ugyanakkor elfeledkezünk annak előzményeiről. Talán örülünk is mások sikerének, de az előtte lévő fáradozást, munkát, szenvedést és vesződést nem tarjuk számon, csak a jéghegy csúcsát akarjuk látni. Itt viszont még ennél is több van. Krisztus győzelme a mi győzelmünk is. Viszont résztvenni a munkában nem igen akarunk. Pedig az ő szenvedése, a mi bűneink súlya alatt vált nehézzé.

S a végleges eredmény, amire áhitoztunk? A sírban lévőknek életet ajándékozott. Nemcsak azokról, az alvilág sötétségében letartott ószövetségi igazakról van szó, akiket Krisztus pokolraszállásakor megszabadított a fogvatartás bilincseitől, hanem a mi életünkről. A bűn halálthozó láncait leverve, nekünk is életet nyert. Hogy adhat életet, ha mi még nem haltunk meg? Élve eltemetkezünk, hogy újra életre kelljünk? A nagyböjt folyamán meghaltunk a bűnnek. Eltemettük gyarlóságainkat, megszabadultunk felhalmozott rosszaságainktól, hibáinktól s most Vele együtt életre kelünk. Már itt a földön megtapasztaljuk milyen lesz a nagy találkozás, amikor ez az ajándék tisztán érthetővé válik. A húsvéti Pászka valóban átmenetté válik a halából az életre. A bűnből a kegyelem állapotába.

Ezt ünnepljük Húsvétkor. A megígért győzelmet. S várjuk a hervadthatatlan koszorút, amely ma még tövisekkel tűzdelt, akkor valóságos dicsfénnyel díszített koronává zöldül és kivirágzik. Elég volt már a botorkálásból, legyen vége a gonosz hatalmának. Jogos tehát a türelmetlenségünk. Várva vártuk ezt a napot. Siessünk hát és adjuk hírül a világnak: Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt! Áldott Húsvétot mindenkinek!

2011 ifj. Pallai Béla