Amint arról annak idején beszámoltunk, az ipari alpinisták március 5-én kaptak megbízást a gyalogosok biztonságára veszélyes vakolat, cserép és tégladarabok leverésére, a tetőszerkezet megerősítésére. A padláson azonban megdöbbentő látvány fogadta őket: helyenként több tíz centi vastag galambürülék borította a korábban oda felhordott dolgokat. Az ammónia, a nitrát és a por miatt Fülöp kérte, hogy munkatársai csak megfelelő vegyvédelmi ruhában dolgozzanak. A polgári védelemnek, a tűzoltóságnak és a polgármesteri hivatalnak közel három hétre volt szüksége, amíg két megfelelő ruhát beszereztek...
Kedden tehát két „szkafanderbe" bújt ipari alpinista látott hozzá a padlás takarításához. Amint Fülöp elmondta, nem takarítják le az egész padlást, csak azokat a helyeket, ahol a szerkezet megerősítése érdekében a későbbiekben dolgozniuk kell. Ez eltart még három-négy napig, a trágyát pedig a Florisal szállítja el. A tetőszerkezet megerősítése pedig további legkevesebb egy hetet vesz igénybe.
„A baj az, hogy ezt nem szabad javításnak nevezni. Nem csinálunk mást, mint statikailag megerősítjük az oszlopokat, gerendákat. Gyakorlatilag nyerünk egy-két évet", mondja aggodalommal a hangjában Fülöp.
Az egyik legnagyobb gond, hogy az épület egy része a polgármesteri hivatal tulajdonában van, a másik pedig magánkézben. Utóbbi tulajdonosa pedig valahol Amerikában - az önkormányzatnak egyelőre nem sikerült nyomára bukkannia. Magántulajdont pedig nem szabad közpénzből felújítani. Még ha lenne is rá pénz...
„Szatmárnémeti központjában nagyon sok ilyen épület van. Egyik része önkormányzati bérlakás, másikban magánlakások vannak, a harmadikban pedig valamilyen vállalkozás működik. Utóbbi legjobb esetben beszáll a felújításba, a lakóknak viszont nincs pénzük. Sok esetben a társadalmi perifériára szorultak laknak bennük, nem egy esetben illegálisan", mondja Fülöp.
„Gyönyörű klasszicista, szecessziós épületeink vannak, amelyek lassan ránk dőlnek. A polgármesteri hivatalnak keresnie kellene rá jogi és finanszírozási lehetőséget. Vannak erre uniós pályázati lehetőségek is. Már régen meg kellett volna ezt tenni. Nem lenne szabad addig várni, amíg majd egyik épület összedől", jelentette ki a szakember.
Fülöp szerint az egyik legnagyobb gond, hogy a rendszerváltás utáni visszaszolgáltatási folyamat túlságosan is elnyúlt - mi több, sok esetben le sem zárult. A jelenlegi gazdasági helyzetben szinte lehetetlen befektetőt találni - ráadásul aki húsz évvel ezelőtt igényelte vissza a ingatlanát, ám csak mostanság zárult le az ügye, két évtizedet öregedett azóta.
Mindennek ellenére a politikai diskurzusokban ez soha nem volt fontos kérdés - márpedig amint azt tudjuk, a közöny is öl!