Az értékes kulturális emlékek az egyesült Kína első uralkodójának, Csinsihuang (Qinshihuang) császárnak a sírjához tartozó, egyes számú aknából kerültek elő - számolt be a leletek megtalálásának körülményeiről és magukról a kincsekről Jüan Csung-ji (Yuan Zhongyi) neves kínai régész.
Jüan mindenek előtt a pajzsot emelte ki, mert - mint mondta - a terrakotta hadsereg három gödrében ez volt az első. A Csin-korabeli (Kr.e. 221-206) pajzs méretét tekintve is különleges, kétszer akkora, mint korábban talált bronz társai: 70 centiméter magas és 50 centiméter széles. Az egyik szekér jobb oldalán leltek rá.
2009-ben 102 agyagkatonát találtak, köztük nyolc tisztet és egy náluk is magasabb rangú katonát - emlékeztetett Hszü Vej-hung (Xu Weihong), a feltárást végző csoport vezetője. Mint mondta, a tisztek fegyverzete sokkal bonyolultabb volt, mint a közkatonáké, páncélzatuk finomabban kidolgozott és szebb.
A legutóbb talált és bemutatott katonák különlegessége, hogy gyakorlatilag valamennyiük díszítéséhez használtak színes festéket. A színek fakulását három okkal magyarázták a szakemberek: a katonák egy része vízben volt, másokat pedig tűz ért, a harmadik ok maga a Csin-dinasztiabeli festési technika hiányossága. A díszítés előtt felkent nyers lakk ugyanis idővel levált az agyagtestről.
A tavaly augusztusban megkezdett munkálatok során előkerült katonák színezett része élénkebb és épebb, mint a korábban megtaláltak esetében, bár a színes területek az arcokon és a katonák ruházatán meglehetősen kicsik. A katonák szemgolyója például fekete és bézs, de egy piros szemű is van köztük. Az új felfedezés megerősíti: valamennyi harcosnak egyedi kifejezésű arca van, és a színezésük is különböző.
A régészek beszámoltak arról is, hogy a császári mauzóleumtól délkeletre található lelőhelyen, a 9901. számú - 880 négyzetméter területű - aknában talált, rendkívül sérült agyagfigurák meglehetősen különböznek a korábbi leletektől. Az egyik alak például a bal kezét a jobbjával támasztja, míg egy másikat guggoló testhelyzetben találtak. A figurák egymással szemben helyezkedtek el, és érdekes módon az egyik sorban teltebbek, a másikban soványabbak álltak. A főalak egy fej nélküli, 2,2 méteres szobor volt, amely "fejestül" két és fél méter magas lenne.
A Pekingi Egyetem régészeti professzora, Csao Hua-cseng (Zhao Huacheng) valamennyi körülményt figyelembe véve arra a következtetésre jutott, hogy ez az udvari csapat a császár túlvilági szórakoztatását szolgálta. Hogy mit adtak elő, az egyelőre kutatás tárgya.