Kadhafi ezredes, Líbia örök (?) vezére
ezredes bölcs előrelátásának köszönheti, hogy még mindig hatalmon van, és nem jutott a hozzá hasonló népelnyomó arab diktátorok sorsára. Puccsal, katonatisztek támogatásával ragadta kézbe Líbia irányítását 1969-ben, és mivel ő maga nem akart államcsíny áldozatává válni, szép lassan lefegyverezte azokat, akik a vezetői székbe juttatták, s létrehozta helyettük az általa "népinek" hívott új hadsereget, amely mára hatalmának egyedüli támogatója maradt.
Az elmúlt három hét történései nyomán Líbia és Kadhafi jövőjét tekintve a kérdés éppen az, meddig őrizhető még meg ez az állapot, vagyis mikor omlik össze az ezredes uralmának tartóoszlopa a felkelők súlya és a növekvő nemzetközi nyomás alatt. "Fegyveres egységeinek tagjai között feltétlen híveit találjuk. Őket vérségi kötelék fűzi Kadhafihoz, amely az ezredes számára az ideológiánál sokkal fontosabb kapocs" - magyarázta Szaad Dzsebbár Londonban élő algériai ügyvéd, aki részt vett a líbiai állampolgárok közreműködésével végrehajtott, Lockerbie feletti robbantásos merénylet ügyében folytatott tárgyalásokon. A 68 éves vezető jól felfegyverzett brigádokat szervezett, melyekben a kulcspozíciókat saját törzse, az al-Kaddadfa, illetve a sógora, Abdullah Szanusszi által vezetett al-Magarha törzs birtokolja - tette hozzá Dzsebbár.
Szakértők azt mondják, az olajban gazdag ország sorsa egyedül azon múlik, hogy Kadhafi meddig képes még maga mellett tartani a hozzá lojális erőket, törzseket és zsoldosokat, illetve hogy a Nyugat - a felkelők és a kormány között kialakult patthelyzetet feloldandó - mikor dönt a katonai beavatkozás mellett.
Elemzők szerint az ezredes olyannyira mélyen hisz abban, hogy ő maga az észak-afrikai állam megtestesítője, hogy inkább nyomorba dönti hazáját, semhogy teljesítse a távozását követelő lázadók kívánságát. Az utóbbiak által Bengáziban létrehozott Líbiai Nemzeti Tanács a napokban leszögezte: az országon belüli bármilyen párbeszéd alapját kizárólag Kadhafi lemondása képezheti.
Elemzők azonban úgy látják, hogy Kadhafi nem fogja feladni a küzdelmet. Fawaz Gerges, a London School of Economics közel-keleti politikával foglalkozó professzora elmondta: az ezredesnek a harcon kívül nincs más stratégia a tarsolyában, így valószínűsíthető az, hogy beváltja korábban hangoztatott ígéretét, és valóban utolsó csepp véréig harcol majd. Ezt a jövőképet sejteti az is, hogy mind a magukat felfegyverző, többnyire önkéntesekből, illetve a hadseregből kilépő katonákból álló felkelők, mind pedig a Kadhafihoz hű erők is hosszabb küzdelemre rendezkedtek be. Szárazföldön az erőviszonyok ráadásul nagyjából kiegyenlítettnek mondhatók a két fél által ellenőrzés alatt tartott városok számának tükrében.
Az elhúzódó harcok esélyét pedig csak növeli, hogy a kormányerőket is meglehetősen alacsony szakmaiság jellemzi, nem beszélve az emberhiányról és a törzsek között a magasabb beosztásért folyó vetélkedésről. Anthony Cordesman, a washingtoni székhelyű Center for Strategic and International Studies nevű kutatóintézet védelmi szakértője elmondta, hogy a hadsereg létszáma - nagyjából 50 ezer fő - mindössze harmad akkora, mint amekkorára szükség lenne a rendelkezésre álló katonai felszerelések működtetéséhez. Azok a hadieszközök, melyek nem kerültek a felkelők kezére, "parlagon hevernek, mivel nincs elég, vagy megfelelően képzett ember, aki használni tudná azokat" - mutatott rá Cordesman.
Egyes szakértők úgy számolnak, hogy akár hónapokba is telhet, mire Líbia megszabadul 41 éve uralmon lévő vezetőjétől. Mint Fawaz Gerges elmondta, "valós a veszélye annak, hogy Líbia egy hosszú, elhúzódó polgárháborúba sodródik."
Megfigyelők Kadhafi viselkedése alapján egyenesen a "szomalizáció" rémét vetítik előre, vagyis azt, hogy Líbia hasonló sorsra jut, mint Szomália: központi hatalom nélküli, törzsi törésvonalak mentén megosztott ország lesz belőle, ahol az ezredes, még ha a korábbi időszakhoz képest jóval kisebb területen is, de tovább gyakorolhatja a hatalmát.
"Kadhafi célja egyre inkább a káoszteremtés, és hogy az országot polgárháborúba sodorja, vagy éppenséggel szomalizálja." Az ezredesnek "konténerekben állnak a dollárjai, fegyverekkel tudja ellátni az embereket, és megingathatatlan hívei vannak; minél nagyobb felfordulást okoz, annál jobb neki" - véli Dzsebbár, aki szerint a líbiai vezető fenyegető üzenete így hangzik: "Ha kitúrtok a hatalomból, vagy egy megosztott országot, vagy pedig egy Szomáliához hasonló polgárháborús övezetet hagyok hátra."
Marina Ottoway, a washingtoni székhelyű Carnegie Endowment kutatóintézet Közel-Kelet programjának vezetője viszont úgy látja, hogy a diktátornak nem sok lehetősége maradt. "Kadhafit sarokba szorították. Legjobb esetben talán abban reménykedhet, hogy menedéket kap Zimbabwében vagy esetleg Csádban" - hangsúlyozta Ottoway, aki szerint tényleg csak az a kérdés, hogy meddig tartanak ki mellette emberei.
George Joffe Észak-Afrika szakértő a líbiai fejleményekkel kapcsolatban a Kadhafihoz hű zsoldosok szerepét emelte ki, akiket az ezredes a jóval szegényebb fekete-afrikai országokból - Maliból, Nigerből, Csádból, Etiópiából és Szudánból - toborzott. Közülük több százan biztosítják most a Kadhafi ellenőrzése alatt álló Tripoli védelmét. "Nekünk külföldieknek nincs sok választásunk, támogatnunk kell Kadhafit, hiszen miatta vagyunk itt" - mondta az AP amerikai hírügynökségnek az egyik Maliból származó szakaszvezető, aki szerint "Kadhafi távozásának egyetlen módja az, ha valaki golyót ereszt a fejébe, ez viszont elképzelhetetlennek tűnik. A hozzá közel álló katonák ezt sosem hagynák" - jegyezte meg a neve elhallgatását kérő zsoldos.
