Az ANI egy 2013-as jelentése szerint Iohannis Nagyszeben polgármestereként megsértette az összeférhetetlenségi szabályokat, mert két, önkormányzati tulajdonban lévő vállalat igazgatótanácsának is tagja volt. A polgármester tagadta, hogy a helyi piacokat működtető vállalat vezetésében részt vett volna, a víz- és csatornaszolgáltató vállalat pedig szerinte olyan regionális - több települést kiszolgáló - közmű, amelyre nem vonatkozik az összeférhetetlenségi tiltás.
Az ANI elmarasztaló jelentése ellen Iohannis panaszt emelt a gyulafehérvári táblabíróságon, amely elsőfokon az időközben államfővé választott Iohannis javára döntött. Az ANI fellebbezése nyomán az ügy a legfelső bíróságra került.
A jogerős ítélet egy alkotmányértelmezési vitától mentette meg Romániát, ugyanis ha összeférhetetlennek bizonyult volna, Iohannist három évre eltiltották volna a köztisztségek viselésétől, és nem világos, hogy folytathatta-e volna államfői mandátumát az elnöknek kijáró mentelmi jogra és sérthetetlenségre hivatkozva.
Iohannis összeférhetetlenségi ügye nemcsak egy számára kedvezőtlen ítélet esetleges politikai következményei miatt volt fontos: sok más polgármesternek van Iohanniséhoz hasonló jogvitája az ANI-val. Az érintett polgármesterek szerint ellentmondás van a jogszabályok között: olyan törvény is van, amely előírja, hogy szerepet vállaljanak az alárendeltségükbe tartozó közművek igazgatótanácsában. Az államfő esetében hozott legfelső szintű ítélet az ő ügyeik elbírálásához is precedenst teremthet.