Jézus Szíve Búcsú

A Székesegyház előtti térre várják vasárnap az egyházmegye híveit, hogy a sokéves hagyománynak megfelelően együtt imádják Jézus Szentséges Szívét. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye búcsúünnepére a legtávolabbi pontokból is jönnek zarándokcsoportok, kérni Jézus Krisztust, alakítsa szívüket az Ő Szíve szerint.

A búcsút idén is kilenc napos felkészülés előzi meg, a Jézus Szíve tisztelet központjául szolgáló Kálvária templomban, és ugyanott tartják a búcsú napján a román, és német nyelvű szentmiséket. Szatmárnémeti egyetlen neogótikus templomában, június 9-én reggel nyolc órától Nm. Ft. Aurel Percă, Iaşi segédpüspök mutat be ünnepi szentmisét román nyelven, majd fél tíztől Nm. Ft. Németh László SVD nagybecskereki püspök német nyelven. A magyar nyelvű búcsúmisére idén is a Székesegyház előtti téren kerül sor, ahol az egyházmegye papságával és püspökével, tizenegy órától, Nm. Ft. Németh László SVD mutatja be a legszentebb áldozatot, és mond szentbeszédet.

Jézus Szentséges Szíve ünnepével Isten emberszeretetére, a szolidaritásra és megbékélésre figyelünk, mely abban érte el csúcspontját, hogy egyszülött Fiát adta értünk, aki a végtelen szeretet eszközévé tett „emberi szívvel" szerette a világot.

II. János Pál pápa 2004-től Jézus Szívének ünnepét a Papok Megszentelődésének Világnapjává tette. A megszentelődés az a folyamat, amikor Isten életét öltjük magunkra. Az életszentség Istenhez való hasonlóság Jézus Krisztus követésében, ezért nekünk az Ő belső életét kell magunkra öltenünk. Ezt jelenti többek között Jézus Szívének tisztelete.

Az ünnep történetét tekintve, már a középkorban kimutatható bizonyos körökben a kifejezett Jézus Szíve-tisztelet, különösen a "német misztikusoknál" (1250-1350). Elmélkedésük anyaga az Énekek Éneke - az Egyház, mint Krisztus jegyese. Később a jezsuiták és a karthauziak vették át a Jézus Szíve tiszteletet, és terjesztették el az egész Egyházban. A Jézus Szíve tiszteletbe kapcsolódnak Alacoque Szent Margit látomásai, melyekben Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, a hónap első péntekjén gyónást és áldozást kért. A Szent Szív tisztelet terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a jezsuita páter Colombière-nek. A felvilágosodás, ill. a jozefinizmus nem kedvezett a Jézus Szíve tisztelet terjedésének, 1814-ben viszont, a visszaállított Jézus Szíve tisztelet ismét a társadalmi szolidaritás és megbékélés, a szociális megújhodás orvossága lett. Azóta alig van templom, ahol ne lenne jelen a Szívére mutató Jézus szobor.

XIII. Kelemen pápa 1765-ben engedélyezte  a lengyel püspököknek, hogy bizonyos keretek között bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát. IX. Pius pápa Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. XIII. Leó pápa 1899-ben hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára. XI. Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól. XII. Pius pápa a Haurietis aquas enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről.

Jézus Szíve ünnepének dogmatikai háttere a Szentírásra alapszik és a hagyomány adataira támaszkodik. Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. A személyes egység révén Jézus egész embersége az isteni személy kifejezője. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. A Szentírásban és a hagyományban a szív nem lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom, amely egyszerre tükrözi a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol az elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének jelképét is látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet.

Szatmáron a Jézus Társasága öröksége a Jézus Szíve-tisztelet. A jezsuiták 1858-as, második letelepedésükkor kapták meg a Kálvária templomot működésük központjául. Tudott róluk, hogy bárhol megtelepedtek, kötelességüknek érezték a Jézus Szíve ájtatosság terjesztését, és Szatmárnémetiben is így próbálták lángolóbbá tenni a hívők lelki életét. 1868 júliusában ezért,  a római központ engedélyével meghonosították a Jézus Szíve Társulatot.

Ez a kegyelemteljes előélet tette lehetővé, hogy XIII. Leó pápa előírja az egyházmegye felajánlását Jézus Szentséges Szívének, amit az 1899. évi századfordulón Meszlényi Gyula püspök a Kálvária templomban el is végzett. A XIX. század utolsó évtizedében, Jézus Szíve ünnepén a városbeli, és a vidékről érkezett hívek számára már a magyar mellett német nyelvű prédikációt is tartottak.

1909. június 6-án, az átépített Kálvária templomot Boromisza Tibor püspök Jézus Szíve tiszteletére szentelte fel, gondozását pedig a Jézus Társasága szerzeteseire bízta, megerősítve így Szatmárnémetit a régió Jézus Szíve tiszteletének központjaként, egyházmegyei zarándokhelyként.

Ez a tisztelet és hagyomány azóta is elevenen él a Szatmári Egyházmegyében, a búcsúra minden évben az ünnepet követő vasárnap kerül sor. 1999-ig a Kálvária templomban, illetve annak udvarán mutatták be az ünnepi nagymisét, majd ettől az évtől Reizer Pál püspök a Székesegyház előtti térre hozta, ahova máig minden évben több ezren zarándokolnak el.