„Számtalan okom van arra, hogy ne induljak a következő évi választáson, és ugyanúgy számtalan okom van arra, hogy jelöltessem magam", jelentette ki szerdai sajtótájékoztatóján Ilyés Gyula arra az újságírói kérdésre reagálva, amely a polgármester szándékait firtatta.
Ilyés leszögezte, hogy ő egyelőre nem hajlandó kampányolni, ám nem kevés élccel megjegyezte: egyesek máris elkezdték. Ráadásul igen alacsony szinten. „Bárki nyugodtan támadhatja a polgármestert, a tevékenységét, akár övön alul is, hisz sajnos ez is a politika része a világon mindenütt. Az azonban mélyen felháborít, amikor valaki a várost, a közösséget becsmérli, ezzel akarva támadni a polgármestert", mondta.
„Aki most azt szajkózza, hogy Szatmárnémeti mindenben utolsó Romániában, az miért akar egy ilyen városban polgármester lenni", tette fel a költői kérdést Ilyést, majd valamennyi esetleges jelöltnek felajánlotta: egy hétig kövesse őt mindenhová, hadd lássa meg, milyen könnyű dolog polgármesternek lenni.
„Meglátásom szerint a következő egy- két évben vár a legnehezebb feladat valamennyi romániai önkormányzatra", tette hozzá Ilyés. Szerinte hiába az ország enyhén emelkedő makrogazdasági mutatói, ez a mikrogazdaság szintjén még sokáig nem lesz érezhető. „A 2000-es évek közepén csak úgy jöttek a nagy magánbefektetők. Becsléseim szerint azokban az években legkevesebb 20 millió eurót tehettek zsebre egyes szatmárnémeti lakosok csak az ingatlanok eladásából. Ezt követően az elmúlt két-három évben nem történt semmi, és most is csak apró jelek, tapogatózások vannak a magántőke irányából", mondta a polgármester, hozzátéve: a kormány pedig folyamatosan szűkíti az önkormányzatok költségvetési lehetőségeit.
Ilyés szerint Szatmárnémeti valamennyi mutatót és szempontot figyelembe véve Románia első tizenöt városa között található, „bár kétségtelenül vannak problémák és olyan területek, amelyeken gondok vannak".
„Majd az RMDSZ eldönti, hogy kit indít a választásokon. Erre szeptember, október előtt nem kerül sor. Akkor majd eldől, hogy indulok-e", hagyta tárva nyitva a kérdést Ilyés Gyula.