Javaslatok a színházzal kapcsolatban

Az utóbbi hetek történései és a sorozatos nyilatkozatok után úgy érzem, hogy nekem is meg kell szólalnom.

Mint ismeretes a színház átkerült a Szatmár Megyei Tanács fennhatósága alól a Szatmárnémeti önkormányzatéba, ez magával vonja azt, hogy menedzsmenti szinten is ők kell döntéseket hozzanak. Mivel azonban a színház fenntartásához szükséges összeg döntő többségét továbbra is a Szatmár Megyei Tanács biztosítja, úgy érzem, hogy nekem is el kell mondanom a véleményem. De nem hagyhatom szó nélkül a kialakult helyzetet az RMDSZ Szatmár Megyei Szervezetének elnökeként sem.

Úgy gondolom, hogy a színház, de minden más művészeti ág is, jelentős változáson megy keresztül az utóbbi időszakban, amely folyamat természetesen feszültségeket okoz a művészitől az anyagi szintekig. Ha azt az elvet vesszük, hogy a politikum a választókért van, akkor ki kell jelenteni, hogy a színház pedig a közönségért. A színháznak mindig integráló, közösségformáló, nemzeti identitástudat megőrző, valamint anyanyelv fejlesztő szerepet kell betöltenie, ahol minden korosztály megtalálja a kedvére való előadást. Nem csak a fiatalok, de az idősebbek is ugyanolyan fontos részei a közönségnek. Ezen a szinten kell megtalálni azt az egyensúlyt, amely eredményeképpen a közönség is elégedett lesz a műsorra tűzött darabokkal, de a színészek is megfelelő művész színvonalú művekben szerepelhetnek. 

A helyzetet átgondolva és a lehetőségeket mérlegelve arra a megállapításra jutottam, hogy a vagdalkozások helyett sokkal célravezetőbb lenne egy átfogó megbeszélés-sorozat, amely egyszerre szólaltatja meg a feleket, és konkrét megoldásokkal szolgálhat a végén. Tehát a javaslatom a következő: a társulat vezetésével való egyeztetés után magával a társulattal is megbeszélést kezdeményeznék a problémák alapos tisztázása végett. Mindkettő lényege, hogy első kézből kaphassak információt. Ezt követően közönségtalálkozóra lenne szükség, amelyen az évek óta színházlátogató közönség is elmondja majd a véleményét. Megítélésem szerint a jelenlegi probléma mindenképpen érinti a közönséget is, így ezen a szinten nem csak lehetetlen, de hátrányhoz vezető lépés lenne a kihagyásuk.

Remélhetőleg ezeken a szinteken megfogalmazódnak igények, és egy egészséges kommunikáció alakul ki mind a társulaton belül, mind a társulat és a közönség között. Ezen kommunikációs vonalat lehet tovább vinni egy szűkebb közönségcsoport felé, ezzel megnyitva a beszélgetések egy másik igen fontos szintjét, a mecénásokét. A 2000-es években kialakult társaságukat kellene feléleszteni. Ők a közönség azon része, akik anyagi támogatásuk mellett értékes meglátásaikkal is előbbre kívánják hozni a helyzet megoldását.

A megbeszélés-sorozat eredményeképpen várhatóan feltárul egy teljesebb kép, amely nyomán végre kialakítható egy olyan stratégia, amely mind a közönség megelégedettségét, mind a színészek művészi hajlamának kielégítését magával hozhatja.   

Tisztelettel,
Csehi Árpád Szabolcs
Az RMDSZ Szatmár Megyei Szervezetének elnöke