Az egyesület alapítói valamennyien autizmussal szenvedő gyerekek szülei. Carmen Edith Enciu fia szintén autista. A fiatal anyuka, bár nem szereti magát az egyesület vezetőjének nevezni, aktivitásának következtében kétségtelenül a csoport vezére.
A július 18-án, csütörtökön a Hám János utca 9. szám alatt megtartott találkozón hallgatóinak elmesélte, hogy amikor megtudta, gyereke autista, először önmagát hibáztatta. Rövid időn belül rájött azonban, hogy gyerekének csakis ő lehet a támasza és ez erőt adott, és ad erőt neki továbbra is. „Hasonló helyzetben lévő szülőkkel, pszichológusokkal, pszichoterapeutákkal, jogászokkal és segíteni akaró emberekkel eldöntöttük, hogy alapítványt hozunk létre, népszerűsítjük magunkat és megpróbáljuk megmutatni az embereknek, hogy az autista gyerekek és felnőttek nem fogyatékosok, hanem másak" - mondta Enciu.
A csütörtöki eseményen a gyerekek és szülők együtt építették fel poliészterből az Erhard kastélyát. A krétával, színes ceruzával díszített kastély egyrészt a közös munkát szimbolizálja, másrészt pedig azt hivatott megmutatni, hogy az autizmussal élők egy saját világban, kvázi saját kastélyban élnek. Amit csak ők élnek és csak ők értenek meg.
Az autizmus ugyanis a kapcsolatteremtés, a kommunikáció és a rugalmas gondolkodás veleszületett, egész életen át tartó zavara. Ez azt jeleni, hogy nehezen értik meg a társadalmi szabályokat, így beilleszkedésük is nehezebb.
Az egyesült azt szeretné elérni, hogy egy saját központot kapjon Szatmárnémetiben - ennek berendezését, tevékenységük finanszírozását pályázatokból és támogatóktól származó összegekből fedeznék. Carmen Edith Enciu egyik mottója, hogy az autizmust nem szégyellni kell, hanem vállalni, megtanulni vele együtt élni és segíteni kell. Elsősorban magunkon, családtagunkon, aztán másokon.