Ismét Kölcseyre emlékeztek

Két évtizede annak, hogy elkezdődött a sződemeteri Kölcsey ünnepség.

A Himnusz költőjének szülőfalujában 1990 augusztusában szervezték meg először a Kölcsey megemlékezést — a rendezvény sikerében akkor sokan kételkedtek, viszont mára Kárpát-medencei jelentőségűvé, az összmagyar együvétartozás jelképvé vált az esemény. A két évtized során a magyarság fontos közéleti, egyházi és irodalmi személyiségei tartottak előadást a sződemeteri református templom előtt lévő, Kő Pál készítette szobor előtt. A szobor elkészítésében, határon való áthozatalának lebonyolításában nem kis szerepe volt Jeszenszky Géza, akkori magyarországi külügyminiszternek. Ő volt a péntek délutáni, huszadik megelékezés fő szónoka. A politikus-történész kihangsúlyozta: bár a magyar nép történelmét a Himnuszban is emlegetett 'balsors' végigkísérte, nem a mi nemzetüket üldözik a legjobban a szerencsétlenségek — vannak ugyanis olyanok, amelyek a történelem útvesztőjében eltűntek a föld színéről. Jeszenszky néhány fontosabb gondolatot emelt ki Kölcsey pályafutásából: olyanokat, amelyek ma is megszívlelendőek.

A rendezvényen András Gyula és Marcel Mirea színművészek elszavalták magyar és román nyelven a Hymnus-t. Pakulár István, Sződemeterre beszolgáló lelkipásztor kihangsúlyozta: Sződemeteren nem elég túristaként megjelenni, hanem fejet kell hajtani ezen, a nemzet számára szentnek számít helyen. A lelkipásztor beszéde közben eleredt az eső, és feltámadt a vihar, így az ünneplőknek a templomba kellett menekülniük. Itt folytatódott a megemlékezés. Erdei D. István, parlementi képviselő az emúlt húsz évet felidézve megemlítette mindazokat, akik részt vállaltak a sződemeteri rendezvény szervezésében.

Jeszenszky Géza beszéde után Cs. Varga István, irodalomtörténész beszélt Kölcsey jelentőségéről, a Hymnus-ról. Kiemelte: a magyar nemzet himnusza a legvallásosabb himnusz. A felszólalók egyetértettek abban: Sződemeter nagy szülötte minden időben üzen az utókornak. A CSEMADOK elnöke, Hrubik Béla a szlovákiai magyarok üdvözletét tolmácsolta, kihangsúlyozva a magyar nemzet összetartozását.

A rendezvény záró részeként megtartott koszorúzással is tisztelegtek az egybegyültek Kölcsey emléke előtt.