Ilyés Gyula: a szatmáriak értékrendjét képviselem

- Milyen változásokat hozott az életében az elmúlt nyolc év, azzal, hogy először elvállalta ezt a felelősségteljes és stresszes tisztséget?

- A választ három részre bontanám. Egyrészt, hatalmas személyi és szakmai elismerés nekem és a családomnak is, hogy Szatmárnémeti polgármestere lehetek. Képviselhetem városomat, ahol felnőttem, sok ismerősre, szép kapcsolatokra tettem szert, olyan helyekre jutottam el és olyan helyzetekbe, amiről nem is álmodtam. Említhetem itt a testvérvárosokat vagy az Európai Parlementet, ahová tárgyalni mentem. A második összetevő a felelősség. Egy önkormányzat a legkomplexebb intézmény. Minden intézmény foglalkozik egy területtel, ám az önkormányzatnak mindennel foglalkoznia kell: szociális ellátás, tanügy, infrastruktúra, vízellátás, kanalizálás, zöldövezetek fenntartása, szemételszállítás, a közrend egy része, az egészségügy egy része, várostervezés, nemzetközi kapcsolatok, kulturális élet, sport, gazdaságserkentés. A közpénz és a köztulajdon kezelése. Mindezeket bonyolult törvényi előírások szabályozzák, ezeket mind ismerni kell. Harmadrészt a családi élet. Köszönettel tartozom feleségemnek és gyerekeimnek, hogy folyamatosan mögöttem állnak, támogatnak. Elviselik, hogy a férj és apa sokszor fáradt vagy nem tud ott lenni. És a kritikákat is el kell viselniük. Támogatásuk nélkül nem tudnám ezt csinálni.

- Említette a kritikákat. Nyilvánvalóan a gyerekeinek, amíg kicsik voltak, nehezebb volt feldolgozni ezeket. Akadtak ebből problémák.

- Volt, hogy egyik-másik gyerek nem akart velük barátkozni, de hál'Istennek egyéb gondok nem voltak, ez pedig a szatmáriak kulturáltságának, jó ízlésének köszönhető.

- Említette az önkormányzat rengeteg feladatát, a rengeteg élményt. Mit gondol, a mai Ilyés Gyula miben más, mint volt 2004-ben?

- Nyolc év alatt rengeteg tapasztalatot szerez az ember. Az önkormányzat működését érintő törvénykezés-ismeret mellett a legfontosabb, hogy a polgármester le tudja reagálni az állandó változásokat. A tapasztalat rengeteget segít nem csak abban, hogy racionálisan felmérj egy helyzetet, de abban is, hogy elviseld a stresszt, a konfliktusokat. Csak akarni valamit nem elég, polgármesterként sokszor meg van kötve a kezed anyagi és jogi bilincsekkel. Ugyanakkor az emberek mindig tőled várják a megoldást. Ezt a nyomást elviselni és a racionális megoldásokat megtalálni - ebben rengeteget segít a tapasztalat.

- Mi okozza a legnagyobb nehézséget a napi munkavégzésben?

- A rengeteg váltás! Úgy dolgozunk, mint a számítógép: szekvenciálisan. Egyszer egy témáról van szó, aztán rögtön egy másikról. Hiába készítem el előre az egy hetes programomat, hogy mivel fogok foglalkozni, mindig képbe jönnek be nem kalkulált dolgok, amikkel szintén foglalkoznom kell.

- Felelősség, stressz, kritikák - mégis mi motiválja Önt? Kérdezem ezt annak tükrében is, hogy egy újabb mandátumért szállt harcba?

- A 90-es évek elején érdekvédelmi szervezetként alakultunk, akkor vitt magával a tudat, hogy tehetünk valamit a magyarságért. Aztán amikor 1992-ben jöttek az első szabad önkormányzati választások, mérnöki képzettségem és a szervezetben teljesített munkám hozta magával, hogy elvállalom a tanácsosi tisztséget. Aztán részt vettem egy egyesült államokbeli tapasztalatcserén, egyfajta továbbképzésen és akkor tetszett meg végérvényesen az adminisztráció. Most pedig azért vállalok még egy mandátumot, mert úgy látom, hogy az RMDSZ-en kívül nincs egyetlen párt, egyetlen jelölt sem, amelynek győzelme esetében jó kézbe kerülne a város.

- Melyek azok a dolgok, amelyek elégtételt jelentenek az Ön számára?

- Csakis hosszú távú elégtételről beszélhetek. Ez a munka olyan, hogy ha bármi is egy kis elégedettséggel tölt el, máris jön legalább két probléma, amit meg kell oldani. De azzal nagyon elégedett vagyok, hogy Szatmárnémetiben több jelentős német cég fektetett be az utóbbi években. Márpedig Európa szerte a németek számítanak a legkomolyabb cégeknek: ha ők valahol befektetnek, az egyben értékminősítés is az illető város, régió számára. Nagyon örülök annak, hogy Szatmárnémetiben sikerült egy olyan közeget kialakítani - ide tartozik az infrastruktúrától és közműhálózattól kezdve a munkaerőpiacon át a város imázsáig sok minden -, ahol a befektetők érdemesnek tartják a beruházásokat. Ezt bizonyítja, hogy a következő két évben közel kétezer új munkahely teremtődik a városban a most elkezdett fejlesztések következtében.

- Mit tart az elmúlt nyolc év legnagyobb megvalósításának?

- Mondhatnám, hogy több lakónegyed felújítása, vagy hogy a földes utak 60%-át modernizáltuk, miközben 1992 és 2004 között csak a 17%-át sikerült. Én azonban az első helyre az Ipari Parkot tenném, ami alapvetően határozza meg Szatmárnémeti gazdaságát. 1992-ben Győrben épült Közép-Európa első ipari parkja és egyik ismerősöm részt vett a kialakításában. Innen jött az ötlet. Amikor mi elkezdtük az építkezést, akkor már Magyarországon több, mint száz működött. Ez volt egyben az első jelentős mértékű nemzetközi pályázatunk. Hatalmas elégtétel volt, hogy olyan nagy cégek voltak az első befektetők, mint a Zollner és a Casco. Jelenleg közel 1200 személy dolgozik ott. A másik dolog, amire büszke vagyok, az az, hogy Szatmárnémeti elsőként fejezte be az országban az ISPA-programot, amivel garantálni tudjuk a város minőségi vízellátását a következő évtizedre. Emlékszem, két évig brüsszeli szakemberek jöttek, egyik a másik után és túlzás nélkül mondhatom, éjszakákon át tervezgettünk, tanácskoztunk. A harmadik dolog pedig az Integrált Fejleszési Program sikeres megpályázása, amelynek segítségével modernizálni tudjuk az északi városrészt, a Kubik tó környékét, felújítjuk az Északi Színházat. Ezt a pénzt azonban okosan kell elkölteni, mert az EU szigorúan figyel és nyomon követ. Mondhatom tehát, hogy a neheze még ezután következik és az eredmény is csak a következő években lesz látható.

- Ezzel el is értünk a következő kérdéshez: melyek a legfontosabb tervei a következő négy évben?

- Az EU-s pénzek megfelelő felhasználásáról már beszéltünk. Az első számú prioritás a körgyűrű! Ez még a harmadik híd fontosságát is relativizálná. Szintén nagyon fontos lenne egy mélygarázs építése a központban, ez jelentősen megoldaná a közlekedési gondokat. Mindezeknek azonban olyan anyagi vonzatai vannak, ami meghaladja egy önkormányzat lehetőségeit. Fontos lenne a régi épületek felújítása is, ám itt az anyagi kérdések mellett jogi problémák is adódnak, hisz nem képezik a város tulajdonát. De jó lenne találni rá valamiféle megoldást. Amit viszont ígérhetek: célom, hogy Szatmárnémeti minden lakosának legyen ivóvize és kanalizálása! Jelenleg a lefedettség 99% illetve 97%-os. A strand és az akvapark megnyílása után pedig minden adott lesz ahhoz, hogy turisztikai vonzáspont legyünk. Emellett pedig a folyó problémákat, utak felújítását, zöldövezetek fenntartását, közrend biztosítását stb. folytatjuk.

- Mit szeretne, hogyan emlékezzenek majd az Ön munkájára a szatmáriak mondjuk tíz év múlva?

- Nem szeretném, ha az a polgármester lennék, aki után rosszabb adminisztráció irányítaná a várost. Ezért is döntöttem úgy, hogy indulok a választásokon, mert úgy látom, ezt meg kell akadályoznom. Soha nem ígértem csodákat és nem is fogok. Azt szeretném, hogy egy rendezett, pontra tett - persze soha nem lehet teljesen hiányosságok nélküli - várost hagyjak magam után, ahol jól működik a gazdaság, magas szintű az oktatás, színvonalasan lehet eltölteni a szabadidőt.

- Többször szóba került az önkormányzati választás. Jellemezné néhány szóban a jelenlegi kampányt?

- Ez immár a negyedik választási kampányom és kijelenthetem: ez eddig a legdurvább. Egyrészt, mert az internet megjelenésével minden felgyorsult. Másrészt fenyegetésekről, zsarolásokról, megvesztegetésekről hallani az ellentábor részéről. Nyelvezetében nem fajult el nagyon a dolog, de egy nagyon rossz közhangulatot teremt egyik-másik párt kampányolása. Pedig az embereknek pozitív gondolkodásmódra lenne szüksége.

- A nyugati politikai kultúrában megkerülhetetlen tényező a nyilvános vita két jelölt között. Miként jellemezné Dorel Coica folyamatos elutasítását ezzel kapcsolatban?

- Coica úrnak semmi köze a nyugati kultúrához, hisz egy Mehedint megyei faluban született. Az én nagyszüleim és szüleim is Szatmáron élték le életüket és belém nevelték a szatmári polgári értékrendet. Ezzel szemben Coica úrnak semmi köze nincs a szatmáriakhoz. Katonaorvosként került ide, egy zárt körben élte le életét. Amikor kinevezték a Közegészségügyi Igazgatóság élére, akkor leépített mindent, ami állami és felépítette saját vállalkozását. Laboratóriumokat kellett az ő idejében bezárni. Megdöbbentő, de vadiúj, kicsomagolatlan berendezéseket találtunk az egészségügyi intézményekben, és később kiderült, hogy különböző állami támogatásról, programokról maradt le a szatmári egészségügy Coica ideje alatt. Ő ennek a leépítésnek a szabályait tanulta meg és félő, hogy ezt alkalmazná Szatmárnémeti esetében is. Azt tanácsosi tevékenysége alatt bebizonyította, hogy nem ért az adminisztrációhoz, nem is érdekli.

- Végezetül térjünk vissza Ilyés Gyulához, az emberhez. Ön miként jellemezné magát? Melyek a hobbijai? Mit csinál szabadidejében?

- Nagyon szeretek zenét hallgatni! Szeretem a könnyű zenét, a dzsesszt és a 70-es, 80-as évek rockját. Fiatal koromban sokat olvastam, szeretem a szépirodalmat, főleg a lírát. Van egy bélyeggyűjteményem, amelyet azonban régóta nem gyarapítottam. Szeretek kertészkedni. Van egy kis kertünk Vetésen, ám leginkább a feleségem foglalkozik vele, neki van rá ideje. Pedig néha szeretnék én is beleszólni (nevet). Tévét ritkán nézek, akkor pedig leginkább a híreket, vagy a Discovery és a Viasat History műsorait. Sajnos kevés szabadidőm van. Korán kelek, gyakran csapok egy-két kört a városban autóval, hogy lássam, merre mi a helyzet. Elsőként érek be az irodába és utolsóként távozom. Nincs időm unatkozni. Különben is, aki unatkozik, azt jelenti, hogy szűk a mozgástere. Én mindig is nyitott voltam.

- Végezetül három rövid, könnyed kérdést engedjen meg. Ki volt a kedvenc irodalmi hőse?

- Huh, nehéz kérdés! Eleinte a kalandregényeket szerettem, majd inkább a lírát. A 80-as években inkább az Erdélyről szóló könyveket szerettük. Ezekhez nehezen lehetett hozzájutni. Makkai Sándor „Ördögszekér" című történelmi drámája az egyik nagy kedvencem.

- Sok barátja van, polgármester úr?

- (eltűnődik) Kevesebb, mint mielőtt polgármester lettem.

- Ki nyeri a labdarúgó Európa-bajnokságot?

- Ki játszik? (hangosan felnevet). Szatmáriként mindig is Olimpia-szurkoló voltam. Maradandó emlék továbbá az 1966-os világbajnokság, amikor egy rossz, szemcsés kis tévén néztük, amint Magyarország 3-0-ra legyőzi Brazíliát. A nagyobb meccseket most is megnézem. Szerintem a spanyolok az esélyesek, esetleg a németek, vagy az angolok. A franciákat és az olaszokat most nem látom olyan erősnek.