Húsz éve van demokratikusan választott városi tanácsa Szatmárnémetinek

Két évvel a rendszerváltást követően, 1992 tavaszán alakult meg Szatmárnémeti történelmének első demokratikusan megválasztott, legitim városi tanácsa. A kezdetekről, az első lépésekről, az akkori hangulatról beszélgettünk azzal az emberrel, aki az elmúlt két évtizedben folyamatosan komoly szerepet vállalt a város vezetésében: Ilyés Gyulával.

„Az első két évet rossz hangulat, nemzeti ellentétek jellemezték", kezdte a visszaemlékezést Ilyés. Összesen 11 RMDSZ-es tanácsos jutott be a városi tanácsba, a választások első fordulójában pedig Erdei Líviusz nyerni is tudott. „A román pártok összefogtak, a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR) pedig nagyon nyomta Ioan Samfirát és a második fordulóban nyert is. Igaz, akkor már függetlenként indult. Ez volt az ára annak, hogy az egyedüli alpolgármesteri tisztségre is rá tudja tenni a kezét a PUNR". A tanácsban összesen öt tanácsos képviselte a PUNR színeit, hárman a Nemzeti Liberális Pártét (PNL) és az egyik kommunista utódpártot, a Nemzeti Megmentési Frontot, ketten a Nemzeti Kereszténydemokrata Parasztpártot, egy-egy tanácsos pedig a Nemzeti Demokratikus Agrárpártot valamint a másik kommunista utódpártot, a Románia Szociális Demokrácia Pártáját, a PSD elődjét.

„Az első ülések hihetetlen feszült hangulatban teltek. Sose felejtem el, az első ülésen egy-két román kolléga, akiknek az előző rendszerben jól meghatározható szerepük volt, felháborodva fogadták, hogy mi egymás között magyarul beszéltünk", mondta az akkor tanácsosi tisztséget betöltött Ilyés. „Forradalmi volt akkor még a hangulat. Első alkalommal ülhettünk le magyarként egyenrangú félként a város vezetőségében - ez felemelő érzés volt".

Két év után már jobb lett a hangulat, ám ekkor Samfira elfogadta a frissen alakult Dacia Felix Bank egyik vezetői tisztségét, helyét pedig az addigi alpolgármester, Ioan Muresan vette át, aki „egy alkoholista, beszámíthatatlan, link alak volt."

Ami a törvénykezést illeti, Ilyés két szóval jellemezte azt az időszakot „se pénzünk, se kompetenciánk nem volt". A város vezetésének legnagyobb gondja a fűtés problémájának megoldása volt. „Egyik kazánt vettük a másik után, de ezzel nem jutottunk sehova, mert minden kazánházat nem tudtuk modernizálni". A másik vakvágány a trolibusz hálózatának kiépítése volt. „Ez Samfira mániája volt, mi nem akartuk. Húsz modern buszt vehettünk volna a trolira fordított összegből, amelyről néhány év múlva bebizonyosodott: nem gazdaságos". Folytatta visszaemlékezéseit Ilyés Gyula. Az első mandátum egyetlen jelentős megvalósításának a jelenlegi polgármester a Batizi út megépítésének kezdeményezését nevezte meg.

Az RMDSZ jelöltje, Riedl Rudolf, a következő mandátum (1996-2000) első fordulójában is nyert, ám a második fordulóban alulmaradt Horea Anderco mögött. Ilyés ekkor már alpolgármesteri tisztséget töltött be. „Az első két évben nagyon jó volt a hangulat, mindenki jóban volt mindenkivel. Ekkor sikerült olyan korszakos jelentőségű lépéseket megtenni, mint a Piata Romana tér kiépítése, amely hatalmas jelentőséggel bírt a város forgalma számára. Ekkor, 1997-ben, jött a Draxlmayer is", folytatta Ilyés.

Anderco 2000-ben is nyert, ám ekkor „kezdett elszaladni vele a ló, egyre nehezebben lehetett vele együttműködni. Amikor 2003-ban letartóztatták és Viorel Solschival ideiglenes jelleggel átvettük a helyét, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy 70-80 milliárd lejes adósságot hagyott hátra. Ekkor nem volt más célunk, minthogy a város kasszáját valahogy konszolidáljuk", mesélte Ilyés Gyula. Mindenek ellenére sikerült megkezdeni az ISPA-programot, átadni az Ipari Parkot, elkezdeni a felüljáró megépítését.

A következő választásokat már Ilyés Gyula nyerte. Az azt követő négy évet a leglátványosabb fejlődések periódusaként jellemezte: „Dübörgött a gazdaság, az ingatlanpiac, áramlottak a beruházók." Az egyik befektetés a másikat követte: húsz millió eurós kölcsönből közel hatvan földes utcát sikerült leaszfaltozni, a Golescu hidat felújítani és kialakítani a Coposu-sétányt. Az Ipari Park 2005-ben szinte teljesen megtelt és 30 romániai város közül elsőként Szatmárnémeti fejezte be az ISPA-programot (kanalizálás). A város 15 vadiúj autóbuszt tudott vásárolni, az építkezési engedélyek jóváhagyott dokumentációinak értéke pedig elérte a 70 millió eurót.

„Amikor 1982-ben hazakerültem az egyetemről, magyar értelmiségiek automatikusan kerestük egymás társaságát. Jó kis csapat alakult ki, amelynek nagy része a rendszerváltás után is együtt maradt. Fiatalok voltunk, tettre készek és lelkesek. A fene gondolta volna akkor, hogy húsz évvel később én leszek Szatmárnémeti polgármestere", zárta visszaemlékezéseit Ilyés Gyula.