Sonka és piros tojás, bárány, meg csibe, ráadásul még nyuszi is. Tudjuk-e egyáltalán, mit ünnepelünk húsvétkor?
A zsidó húsvétot, a pészachot, évszázadokkal Krisztus születése előtt már ünnepelték. II. Ramszesz fáraó idejében, Kr.e. 1270 táján, miután az újszülött fiúgyermekeiket megölték, a rabszolgasorban élő zsidó népet a teljes megsemmisülés veszélye fenyegette. Mózes hiába kérte a fáraót, az nem engedte ki a zsidókat Egyiptomból.
Az egyiptomi szabadulás
Ezért Isten tíz csapással sújtotta az egyiptomiakat. A víz vérré változott, békák, szúnyogok, bögölyök lepték el az országot, dögvész pusztított, fekélyek borították el az egyiptomiakat, majd jégeső, sáskajárás következett és sötétség borította el az országot. Mivel a fáraó még ezek után is hajthatatlan maradt, bekövetkezett a tizedik csapás is: Isten megölte az egyiptomi újszülötteket. A zsidó családok úgy menekültek meg, hogy családonként levágtak egy bárányt és a vérével megjelölték az ajtófélfát és a szemöldökfát. A pusztító angyal a vér láttán ezeket a házakat elkerülte. A héber „pészach” azt jelenti: elkerülni. A tizedik csapás után a fáraó kiengedte a zsidó népet az országból. A pészach e szabadulás emlékünnepe lett. Az ünnep Niszán hónap 14-én este kezdődött. Ekkor a családfő feláldozta a templomban a húsvéti bárányt, egy egyéves, hibátlan hím bárányt, amelyet aztán otthon egyben megsütöttek és kovásztalan kenyérrel, keserű salátákkal elfogyasztottak. A vacsora közben a családfő elmondta az Egyiptomból való szabadulás történetét.
Jézus kereszthalála a Golgotán
A keresztény húsvét úgy kapcsolódik a zsidó húsvéthoz, hogy Jézus idejében a húsvéti bárányokat a jeruzsálemi templomban ölték le, az ünnep előestéjén. Az evangéliumok elmondják, hogy Jézust szintén az ünnep előestéjén, Niszán hónap 14-én feszíttette keresztre Pontius Pilátus. A keresztény hit szerint Jézus az emberek bűneiért halt meg a Golgotán: ő a keresztények áldozati báránya. Feltámadása a kereszthalál utáni harmadik napra esett. Eleinte a keresztények eltérő időkben ünnepelték a húsvétot. Ezért az első egyetemes zsinat 325-ben Niceában kimondta, hogy a húsvét ünnepe a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap, tehát március 22. és április 25. között van.
Az élet győzelme, a feltámadás
A húsvét negyven napos nagyböjttel kezdődik, ennek hatodik vasárnapján, virágvasárnap kezdődik a nagyhét. Ezen a napon Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeznek, amikor a nép pálmaágakkal, virágokkal köszöntötte. Nálunk a délszaki növényeket a virágzó barkaág helyettesíti, ezt szentelik meg a katolikus templomban.
Nagycsütörtökön, a mise közben elnémul az orgona, a harangok és a csengettyűk, kezdetét veszi a gyász. Nagypéntek, a keresztények legmélyebb gyásznapja, a hívők a Názáreti Jézus kereszthalálára emlékeznek. Nagyszombat már az örömhíré, az evangéliumé: ekkor ünneplik Krisztus feltámadását, az élet győzelmét a halál és a bűn fölött. A mise után körmenetet tartanak.
A húsvét vasárnapi misére gondosan előkészített, kendővel letakart kosárral mentek a hívők. Húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot, tojást és bort vittek megszenteltetni a templomba. A húsvéti bárány Jézust, mint áldozatot jelképezi, a bor pedig Krisztus vérét. A tojás az újjászületés jelképe. Ahogyan a tojásból új élet születik, úgy hoz Jézus is új életet. A tojás a családi összetartást is jelképezi. A hagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztani a húsvéti tojást, hogy ha valamikor eltévednének, mindig hazataláljanak. Gyöngy
|