A Húsvét az év legfontosabb keresztény ünnepe, amelyet először Kr. e. 1400 körül ünnepeltek.

A Húsvét ünnepét számos esetben kapcsolatba hozhatjuk a tavasszal. A természet életre való ébredése szimbolizálja azt az új életet, amelyet a keresztények Krisztus keresztre feszítése által nyertek.

A keresztény Húsvét nagyban hasonlít két ókori szokáshoz: az egyik zsidó, a másik pogány. Mindkét szokás a Feltámadás, az élet ünneplését tűzte ki célul.

A keresztény Húsvét, a zsidó Húsvétból keletkezett, amelyet Pesach-nak neveznek.

A Húsvétot elsődlegesen Kr. e. 1400.-ban ünnepelték. Ebben az időben a zsidók Isten segítségével hagyták el Egyiptomot. Mózes korában Istentől kapott utasítások által ünnepelték a Húsvétot. Akkoriban a zsidók a Húsvét által arra emlékeztek, hogy Isten megmentette őket a egyiptomi rabszolgaságból.

Az Egyiptomból való menekülés és felszabadulás alkalmával megünnepelt Húsvétkor minden zsidónak fel kellett áldoznia egy bárányt. A bárány vérével be kellett kenni az ajtóféfát. Azon az estén a halál angyala végigment Egyiptomon és megölt minden elsőszülött fiút, azokban a házakban, ahol az ajtón nem volt bárányvér. A bárányvér biztosítékként vot jelen, mely azt jelezte, hogy az izraeliták megértették és komolyan vették Isten figyelmeztetését.

Ami, a keresztényeket illeti, Isten felújította az izraelitákkal kötött egyességét, ezúttal nem egy ember (Mózes), hanem a fia által.

Az új egyesség nem csupán a zsidókra terjed ki, hanem az összes népre, amelyek el akarják nyerni a bűnök bocsánatát, Krisztus áldozata által. A régi egyesség pecsétje egy bárány vérét hordozta, amelyet Húsvétkor kellett feláldozni Isten utasítása alapján.

Az utolsó vacsorán, mielőtt elfogták volna Jézust, Ő megalkotta az új Húsvét ünnepét, Isten parancsa alapján.

Napjainkban, Húsvétkor Jézus Krisztus, Isten fiának feltámadását ünnepli az egész világ. Vasárnap, az írás szerint harmadnapon, Jézus sírja üresen állt.

A sír üres volt, mert Jézus feltámadt. Legyőzte a halált és az emberi gonoszságot. Ezt a győzelmet sokan tagadhatták az idők során, de senki sem tudta megfosztani tőle.

A szenvedésben és a halálban örülünk a Feltámadásnak. A Feltámadás által örülünk Jézus sikerének, mintha a miénk volna. Ő értünk halt meg és értünk győzött. A Feltámadás mindenképp örömteli pillanat, jelzi az emberiség megtisztulását a bűnök alól.