Czintos József, a Harag György Társulat színművésze kedden töltötte 60. születésnapját.
Czintos József, a Szatmárnémeti Harag György Társulat Jászai Mari díjas színművésze, a társulat igazgatója május 30-án, kedden töltötte be 60. életévét. A Szatmár.ro ez alkalomból rövid beszélgetést folytatott a művész úrral.
Hogyan tudná bemutatni a pályafutását?
Elmesélni a pályafutásom? Elmondani hosszú lenne, megélni pedig rövid volt. 1969-ben végeztem a Színművészeti Főiskolát, és rögtön azután Szatmárnémetibe kerültem a Harag György Társulathoz, és remélem, hogy még sokáig tagja is lehetek. A pályafutásomról azok tudnának igazán mesélni, akik láttak a színpadon, mert akiknek csak mesélnek az előadásaimról, azok nem részesülhetnek ugyanabban az élményben. Éltem és élem az erdélyi magyar színészek sorsát és életét.
Milyen kellemes tapasztalatokat szerzett 36 évnyi munka alatt?
Ilyenkor azt szokták mondani, hogy az idő mindent megszépít. Aki ezt a pályát választja magának, az készüljön fel arra, hogy ez az út göröngyös, sok nehézséget és kihívást tartogat, de aki túlteszi magát mindezeken és fel tudja dolgozni a színészi pályával járó kihívásokat, az rengeteg szép és kellemes élményt szerezhet munkája során. A legcsodálatosabb élményeim közé tartozik az, amikor egy városban 6-8-10 előadásunk van úgy, hogy mindegyiken teltházas nézőtér fogad minket – ennél csodálatosabb nincs a világon, és hál’Istennek volt benne részem többek között udvarhelyi, csíki, gyergyói és szentgyörgyi előadásaink során.
Milyen a szatmári közönség?
A 36 Szatmáron eltöltött év az én ítéletemet is jellemzi. Szeretem a szatmári közönséget, és sok csábítás ellenére azért nem mentem más társulatokhoz, mert itt várják, hogy évente legalább egyszer a színpadra lépjek, és ezt a szeretetet nem szabad hűtlenséggel viszonozni. Hű voltam a közönséghez, és hű is maradok.
Milyen tervei vannak most, hogy Ön lett a színház ideiglenes igazgatója?
Ha az utcán egy-egy néző megállít, és elmondja a véleményét, akkor rájövök, hogy a szatmári színház előadásai még kívánnivalót hagynak maguk után. Az ókorban a színház a közönségért jött létre, tehát ki kell szolgálnia a közönség igényeit. Szeretnénk visszahódítani a publikumot, ehhez az igényesség lécét magasabbra kell állítani, és megismertetni a közönséget az újjal.
Hogyan élte meg azt, amikor kitüntették a Jászai díjjal?
Én úgy gondolom, hogy ezeket a díjakat adják. Egy színész, amikor dicséretet kap, akkor jól esik neki, mert ez egy plusz energia forrása, több lendületet kap, de a Jászai díj nem befolyásolta nagy mértékben a tevékenységemet. És a „ hátrányai” is megvannak, mivel egy Jászai-díjas művész sok mindent nem engedhet meg magának, amit egy nem Jászai-díjas megengedhetne, mert még nagyobbak az elvárások, ez a díj még szigorúbb és lelkesebb munkára ösztönöz. Igyekeztem mindig a legtöbbet nyújtani, fellépek a színpadra, eljátszom a szerepem, de mindig a közönség dönt.
