Homok a Brexit-gépezetben
Jelentős mennyiségű homok került a Brexit-gépezetbe, miután a londoni felsőbíróság csütörtöki végzése - ha jogerőssé válik - nagy valószínűséggel lehetetlenné teszi a brit kormány által a brit EU-tagság megszűnésének folyamatára kigondolt menetrend tartását.
Theresa May miniszterelnök a kormányzó Konzervatív Párt októberben tartott éves kongresszusán bejelentette, hogy a kormány az idén már nem, de legkésőbb a jövő év első negyedévének végéig aktiválja a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét. Ez a cikkely szabályozza - és aktiválása hivatalosan el is indítja - a kilépési folyamatot. Theresa May nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy a cikkely aktiválása az ő személyes döntési jogkörébe tartozik, és e döntéséhez nem kell előzetes parlamenti jóváhagyás, miután a brit EU-tagságról június 23-án rendezett népszavazáson a többség arra voksolt, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból.
Ez az a vélemény, amelyet a brit parlament kikezdhetetlen döntési szuverenitásának elsőbbségét vallók jogilag megtámadtak a londoni felsőbíróság előtt. Az ügyet az egyik legpatinásabb londoni ügyvédi iroda, a Mishcon de Reya karolta fel és terjesztette a felsőbíróság elé júliusban, alig néhány nappal az EU-referendum után.
A társaság - amelynek ügyfélkörébe tartozott sok más híresség mellett Diana hercegnő, Károly trónörökös néhai felesége is - a Downing Streetnek küldött akkori átiratában hangsúlyozta azt az álláspontját, hogy a népszavazás csak a brit állampolgárok véleményének kikérését szolgálta, és önmagában nem bír kötelező jogi erővel. Jóllehet a többség kifejezésre juttatta azon kívánságát, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az EU-ból, azonban a döntés a kilépési folyamat elindításáról, vagyis a Lisszaboni Szerződés vonatkozó 50. cikkelyének aktiválásáról a brit alkotmányos berendezkedés alapján a parlament hatáskörébe tartozik - állt a jogi iroda részletes állásfoglalásában. Hasonló véleményeknek vezető brit alkotmányjogi szakértők is hangot adtak.
Vernon Bogdanor professzor, a patinás londoni King's College egyetem oktatója, a brit politikatudomány és alkotmányjog egyik legtekintélyesebb kortárs gondolkodója arra mutatott rá nemrégiben kidolgozott helyzetértékelésében, hogy a Brexit híveinek egyik fő érve a brit parlamenti szuverenitásának helyreállítása. Bogdanor professzor gondolatmenete szerint azonban éppen ez a törvényhozási szuverenitás válik kérdésessé, hiszen a képviselőknek a brit parlamentarizmus hosszú történelmében példátlan módon olyasmit kellene törvénybe iktatniuk - nevezetesen Nagy-Britannia kilépését az Európai Unióból -, amivel nagy többségük nem ért egyet, így a választópolgárság gyakorlatilag a brit törvényhozás harmadik kamarájává válik.
A londoni felsőbíróság a csütörtöki végzés tanúsága szerint szintén a brit parlament szuverén jogkörébe tartozónak ítéli a döntést az EU-tagságot megszüntető folyamat elkezdéséről.
Kérdés, hogy a kormány számára merre kínálkozik kiút ebből a hirtelen ingoványossá vált alkotmányossági helyzetből. A legkényelmesebb kiutat a legfelsőbb bíróság kínálhatja, ha a felsőbíróság döntése elleni kormányzati fellebbezésnek a december első hetére kitűzött tárgyaláson helyt ad.
Ha azonban fenntartja az első fokon eljáró bírói fórum csütörtöki végzését, az azt jelentheti, hogy nem lesz tartható az 50. cikkely aktiválására a jövő év első negyedének végében kijelölt határidő, és így elvileg csúszhat a brit EU-tagság megszűnésének időpontja is. Az 50. cikkely kétévi tárgyalási időtávot határoz meg, vagyis a brit kormány által kidolgozott eredeti menetrend alapján az Egyesült Királyság 2019 első negyedévének végéig kilépne az EU-ból, nagy valószínűséggel akkor is, ha addigra nem sikerül elérni új, végleges megállapodást a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatrendszer szabályairól.
Ezt a menetrendet látszik felborítani az 50. cikkely aktiválásának parlamenti jóváhagyását szorgalmazók csütörtökön aratott - egyelőre nem végleges - jogi diadala, hiszen ha a legfelsőbb bíróság is ugyanígy határoz, akkor biztos, hogy az alsóházban hosszú hónapokig elhúzódó vita előzi majd meg a képviselők döntését, és az ügy akár többször is megjárhatja oda-vissza a törvényhozás két kamaráját.
Ebben a helyzetben máris feltűnt a brit politika láthatárán az előre hozott választások lehetősége, amelyet Theresa May miniszterelnök eddig határozottan kizárt.
