Bármelyik szerelmi kapcsolat - mely izgalommal és örömmel kezdődik -, esélyes arra, hogy fájdalmas véget ér. Sajnos mindannyiunk életében legalább egyszer (de általában többször) eljön e szomorú esemény teljes megélése. Nem nagyon tehetünk mást, mint megpróbáljuk csökkenteni a gyötrődésünket, míg méltóképpen gyászoljuk a szakítást.
A szakítás utáni
szomorkodással minden rendben van
Teljesen érthető, hogy érzelmeinkkel birkózunk, miután megváltunk kedvesünktől.
Az élet új szakasza kezdődik. Ezután az imádott társ nélkül kell folytatnunk
utunkat. A szomorúság érzetének megjelenése annyit jelent, hogy a másik
félben valami csodálatosat találtunk és tényleg nagyon hiányzik nekünk. Nincs
ebben semmi kivetnivaló. A következő hét lépés segít abban, hogy túltedd magad
a szakításon, és tényleg meggyászolt a múltat és nyitott lélekkel fogadd a
jövőt.
1. Találjuk meg a segítő
társakat!
Az első dolgunk az elválás után megtalálni azokat az embereket, akik hatékonyan
segíthetnek. Rá kell jönnünk, kik azok a barátok és családtagok, akik tényleg
törődnek velünk, akik valóban meghallgatnak. A megoldás kulcsa a kibeszélés.
Minél többször adjuk ki magunkból a fájdalmat, annál jobban könnyebbülünk meg. Próbáljunk
meg nem túlságosan igénybe venni egy-egy személyt, nem szabad senkit megterhelni.
A legjobb megoldás, ha ilyenkor többekre támaszkodunk.
2. Távolítsunk el
mindent, ami a kapcsolatra emlékeztet!
Annak ellenére, hogy a szakítás nagyon fájdalmas, már a korai szakaszban
adódnak olyan pillanatok, mikor egy kicsit megkönnyebbülünk. Sajnos ezt az
érzést gyakran megtörik a darabokra hullott kapcsolat emlékképei: egy fénykép,
egy ajándék a volt kedvestől, vagy a románc egy gyönyörű pillanata.
Tegyünk el látókörünkből minden emlékeztető tárgyat! Vegyünk
egy dobozt, és pakoljunk bele mindent, ami erősen kötődik a volt társhoz:
fotókat, szerelmes leveleket, ajándékokat, vagyis minden lehetséges
emlékeztetőt. Ragasszuk le a dobozt egy erős ragasztószalaggal, és tegyük olyan
helyre, ahol még véletlen sem pillantunk rá (padlás, garázs, szekrény alja). A
számítógépen raktározott fotókról és e-mailekről sem szabad megfeledkeznünk,
ezeket is félre kell tennünk. Nyissunk egy új mappát, mondjuk „archívum” néven
és tegyünk át minden fájdalmas emlékeztetőt oda. Vagy kimásolhatjuk őket egy
CD-re és beletehetjük az előbb említett dobozba, talán ez a legjobb ötlet. A Cd
borítójára pedig készíthetünk egy "búcsu kollázst", vagyis amit még
el akarnánk mondani neki, azokat a dolgokat rátehetjük egy képre, és ezt is a
dobozba rakhatjuk.
Szerény véleményem szerint mobilunk telefonkönyvéből is likvidáljuk az illetőt,
az e-mail címlistáról nem is beszélve. (Ha ezt képtelenek vagyunk
véglegessé tenni, akkor írjuk le egy lapra, egy zárt borítékban adjuk oda egy
"szőrös szívű" barátnak, vagy barátnőnek, végszükség esetére!)
Kicsinyes bosszúállásról szó sincs, csupán arról, hogy nem hagyhatunk semmi
nyomot, ami a fájdalom érzete felé tántorít bennünket, illetve ami egy később
esetleg nagyon kínossá váló, és megbánható telefonhívásra, vagy am-amil
megírására buzdít bennünket egy gyenge pillanatban.
Alternatív, radikálisabb, talán hatásosabb megoldásként
kínálkozik az összes ilyen jellegű motyótól való végleges búcsú vétele, azaz a
kuka. A számítógépen tárolt dolgokat pedig egy elegáns mozdulattal
kitöröljük. Ügyeljünk arra, hogy a lomtárból is eltűnjenek!!! Ez azonban
visszacsinálhatatlan. sokan azért tartják jobbnak a dobozolást, mert arra
gondolnak, hogy öregkorukban örömmel nézegetik majd az ifjúság ilyen emlékeit.
3. Itt az ideje egy kis önzőségnek!
Talán a volt barát vagy barátnő sem viseli túl kellemesen a szakítás utáni
időszakot, de ez nem a mi gondunk. Lehet, hogy egy kissé kíméletlenül
hangzik, de a saját bánatunkra és csalódásunkra kellene koncentrálnunk. Ne
áldozzuk szívünk kívánságait arra, hogy az ex helyzetét megkönnyítsük!!!
Keressen és találjon támaszt és segítséget a saját baráti körében illetve
családjában.
4. Csökkentsük minimálisra az érintkezést!
Legalább a kezdeti időszakban próbájuk minimalizálni a kapcsolattartást volt
kedvesünkkel. A végső cél ugyanis haladni előre a saját utunkon. Szükségtelenül
telefonálni vagy e-mailezni úgyis csak nemkívánatos eredményre vezetne. Ha
kísértést éreznénk telefonálni, inkább hívjuk fel egyik barátnőnket vagy
barátunkat, legjobb, ha valakivel leőremegbeszéljük ezt: - mindig téged hívlak,
ha őt hívnám! Ha ez a módszer adott esetben kölcsönös, akkor be is válik.
TILOS: exünk legjobb barátját zaklatni!
5. Szingli barátnők/barátok társaságát keressük!
A párkapcsolatban élő barátokkal eltöltött idő megint csak arra emlékeztet,
hogy már vége a románcunknak. Próbáljunk szingli barátnőkkel vagy barátokkal
kellemes órákat szerezni magunknak. Rengeteg olyan program létezik, mely kimozdít
a kapcsolat gyászából, ha arra már itt az idő.
6. Ne randizzunk rögtön a szakítás után!
Nem tanácsos rögtön fejest ugrani a randizgatás tengerébe. Nem vagyunk képesek
jó döntéseket hozni, míg ki nem tisztul fejünk a múlt sérelmei, fájdalmai,
megpróbáltatásai miatt. Pláne ne tegyük, ha már a múltban elkövettük ezt a
hibát. Hajlamosak vagyunk beleugrani egy olyan új kapcsolatba, mely megadni
látszik azt, ami az előzőből hiányzott, viszont arra nincs garancia, hogy az
„egész képet” tisztán lássuk. Az viszont könnyen meglehet, hogy ugyanúgy
járunk, mint legutóbb…
7. Tanuljunk valamit a kapcsolatból!
Egy idő után már érzelmi távolságból vagyunk képesek szemlélni a balsikerű
kapcsolatot. Mik voltak a hibáink? Mit mulasztottunk el? Mit csinálhattunk
volna másként, jobban? Utólag bölcsebben, találunk-e részünkről
meggondolatlanságot? Mit tanultunk ebből a kapcsolatból? Mit fogunk tenni a
következőben a működőképesség érdekében?
Nagyon fontos, hogy a tönkrement kapcsolatot ne tekintsük csupán
kudarcélménynek, hanem egy leckének az élet iskolájában! A mesésnek induló
kapcsolat szomorú vége valóban sötét napokat hoz magával. De vannak emberek,
akik tényleg törődnek velünk. Forduljunk hozzájuk! És legyünk biztosak abban,
amit már pár gyászos helyzetben megtapasztaltunk: napról napra múlik a
szenvedés.
Révész Márta harmonet