2007-06-10 22:08:08• hírek • Kis Csilla

Hogyan éljük túl a szakítást?

szakitasBármelyik szerelmi kapcsolat esélyes arra, hogy fájdalmas véget ér.

Bármelyik szerelmi kapcsolat - mely izgalommal és örömmel kezdődik -, esélyes arra, hogy fájdalmas véget ér. Sajnos mindannyiunk életében legalább egyszer (de általában többször) eljön e szomorú esemény teljes megélése. Nem nagyon tehetünk mást, mint megpróbáljuk csökkenteni a gyötrődésünket, míg méltóképpen gyászoljuk a szakítást.

A szakítás utáni szomorkodással minden rendben van
Teljesen érthető, hogy érzelmeinkkel birkózunk, miután megváltunk kedvesünktől. Az élet új szakasza kezdődik. Ezután az imádott társ nélkül kell folytatnunk utunkat.  A szomorúság érzetének megjelenése annyit jelent, hogy a másik félben valami csodálatosat találtunk és tényleg nagyon hiányzik nekünk. Nincs ebben semmi kivetnivaló. A következő hét lépés segít abban, hogy túltedd magad a szakításon, és tényleg meggyászolt a múltat és nyitott lélekkel fogadd a jövőt.

1. Találjuk meg a segítő társakat!
Az első dolgunk az elválás után megtalálni azokat az embereket, akik hatékonyan segíthetnek. Rá kell jönnünk, kik azok a barátok és családtagok, akik tényleg törődnek velünk, akik valóban meghallgatnak. A megoldás kulcsa a kibeszélés. Minél többször adjuk ki magunkból a fájdalmat, annál jobban könnyebbülünk meg. Próbáljunk meg nem túlságosan igénybe venni egy-egy személyt, nem szabad senkit megterhelni. A legjobb megoldás, ha ilyenkor többekre támaszkodunk.

2. Távolítsunk el mindent, ami a kapcsolatra emlékeztet!
Annak ellenére, hogy a szakítás nagyon fájdalmas, már a korai szakaszban adódnak olyan pillanatok, mikor egy kicsit megkönnyebbülünk. Sajnos ezt az érzést gyakran megtörik a darabokra hullott kapcsolat emlékképei: egy fénykép, egy ajándék a volt kedvestől, vagy a románc egy gyönyörű pillanata.
Tegyünk el látókörünkből minden emlékeztető tárgyat! Vegyünk egy dobozt, és pakoljunk bele mindent, ami erősen kötődik a volt társhoz: fotókat, szerelmes leveleket, ajándékokat, vagyis minden lehetséges emlékeztetőt. Ragasszuk le a dobozt egy erős ragasztószalaggal, és tegyük olyan helyre, ahol még véletlen sem pillantunk rá (padlás, garázs, szekrény alja). A számítógépen raktározott fotókról és e-mailekről sem szabad megfeledkeznünk, ezeket is félre kell tennünk. Nyissunk egy új mappát, mondjuk „archívum” néven és tegyünk át minden fájdalmas emlékeztetőt oda. Vagy kimásolhatjuk őket egy CD-re és beletehetjük az előbb említett dobozba, talán ez a legjobb ötlet. A Cd borítójára pedig készíthetünk egy "búcsu kollázst", vagyis amit még el akarnánk mondani neki, azokat a dolgokat rátehetjük egy képre, és ezt is a dobozba rakhatjuk.
 
Szerény véleményem szerint mobilunk telefonkönyvéből is likvidáljuk az illetőt, az e-mail címlistáról nem is beszélve. (Ha ezt képtelenek vagyunk véglegessé tenni, akkor írjuk le egy lapra, egy zárt borítékban adjuk oda egy "szőrös szívű" barátnak, vagy barátnőnek, végszükség esetére!) Kicsinyes bosszúállásról szó sincs, csupán arról, hogy nem hagyhatunk semmi nyomot, ami a fájdalom érzete felé tántorít bennünket, illetve ami egy később esetleg nagyon kínossá váló, és megbánható telefonhívásra, vagy am-amil megírására buzdít bennünket egy gyenge pillanatban.
Alternatív, radikálisabb, talán hatásosabb megoldásként kínálkozik az összes ilyen jellegű motyótól való végleges búcsú vétele, azaz a kuka. A számítógépen tárolt dolgokat pedig egy elegáns mozdulattal kitöröljük. Ügyeljünk arra, hogy a lomtárból is eltűnjenek!!! Ez azonban visszacsinálhatatlan. sokan azért tartják jobbnak a dobozolást, mert arra gondolnak, hogy öregkorukban örömmel nézegetik majd az ifjúság ilyen emlékeit.

3. Itt az ideje egy kis önzőségnek!
Talán a volt barát vagy barátnő sem viseli túl kellemesen a szakítás utáni időszakot, de ez nem a mi gondunk.  Lehet, hogy egy kissé kíméletlenül hangzik, de a saját bánatunkra és csalódásunkra kellene koncentrálnunk. Ne áldozzuk szívünk kívánságait arra, hogy az ex helyzetét megkönnyítsük!!! Keressen és találjon támaszt és segítséget a saját baráti körében illetve családjában.

4. Csökkentsük minimálisra az érintkezést!
Legalább a kezdeti időszakban próbájuk minimalizálni a kapcsolattartást volt kedvesünkkel. A végső cél ugyanis haladni előre a saját utunkon. Szükségtelenül telefonálni vagy e-mailezni úgyis csak nemkívánatos eredményre vezetne. Ha kísértést éreznénk telefonálni, inkább hívjuk fel egyik barátnőnket vagy barátunkat, legjobb, ha valakivel leőremegbeszéljük ezt: - mindig téged hívlak, ha őt hívnám! Ha ez a módszer adott esetben kölcsönös, akkor be is válik. TILOS: exünk legjobb barátját zaklatni!

5. Szingli barátnők/barátok társaságát keressük!
A párkapcsolatban élő barátokkal eltöltött idő megint csak arra emlékeztet, hogy már vége a románcunknak. Próbáljunk szingli barátnőkkel vagy barátokkal kellemes órákat szerezni magunknak. Rengeteg olyan program létezik, mely kimozdít a kapcsolat gyászából, ha arra már itt az idő.

6. Ne randizzunk rögtön a szakítás után!
Nem tanácsos rögtön fejest ugrani a randizgatás tengerébe. Nem vagyunk képesek jó döntéseket hozni, míg ki nem tisztul fejünk a múlt sérelmei, fájdalmai, megpróbáltatásai miatt. Pláne ne tegyük, ha már a múltban elkövettük ezt a hibát. Hajlamosak vagyunk beleugrani egy olyan új kapcsolatba, mely megadni látszik azt, ami az előzőből hiányzott, viszont arra nincs garancia, hogy az „egész képet” tisztán lássuk. Az viszont könnyen meglehet, hogy ugyanúgy járunk, mint legutóbb…

7. Tanuljunk valamit a kapcsolatból!
Egy idő után már érzelmi távolságból vagyunk képesek szemlélni a balsikerű kapcsolatot. Mik voltak a hibáink? Mit mulasztottunk el? Mit csinálhattunk volna másként, jobban? Utólag bölcsebben, találunk-e részünkről meggondolatlanságot? Mit tanultunk ebből a kapcsolatból? Mit fogunk tenni a következőben a működőképesség érdekében?

Nagyon fontos, hogy a tönkrement kapcsolatot ne tekintsük csupán kudarcélménynek, hanem egy leckének az élet iskolájában! A mesésnek induló kapcsolat szomorú vége valóban sötét napokat hoz magával. De vannak emberek, akik tényleg törődnek velünk. Forduljunk hozzájuk! És legyünk biztosak abban, amit már pár gyászos helyzetben megtapasztaltunk: napról napra múlik a szenvedés.
Révész Márta harmonet

Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
Valutaváltó:


# Orosz-ukrán háború # koronavírus # baleset # harmadik híd # körgyűrű # vakcina # Nagykároly # Szatmárnémeti
Kiemelt hírek:
Promó: