Hogy a világ gyémánttengelye meg ne görbüljön!

Nyolcszáznál több diák szavalt közösen hétfő délben, a magyar költészet napja alkalmából a Kölcsey Ferenc Főgimnázium udvarán. A három korosztályba osztott gyerekek a saját maguk által kiválasztott verset adták elő.

A felsorakozott kisiskolásokat, elemi- és középiskolásokat Pataki Enikő igazgatónő köszöntötte. Az intézmény vezetője rövidke beszédében emlékeztetett arra, hogy József Attila születésének napján, április 11-én 1964. óta ünnepeljük a magyar költészetet. „Azt a költészetet, amelynek sokszínűségét, gazdagságát sokan megirigyelhetnék", fűzte hozzá. Pataki arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar líra és próza egy másik kiemelkedő alakja, Márai Sándor is ezen a napon született, öt évvel József Attila előtt, tehát 1900-ban.

A közös szavalás érdekessége, hogy a diákok maguk választották ki, melyik verset szeretnék előadni. A legkisebbek, az I-IV. osztályosok Kányádi Sándor Sóhajtás című művét választották, az V-VIII. osztályosok választása Lackfi János Apám kakasa című versére esett, míg a legnagyobbak, a középiskolások Juhász Gyulát szólaltatták meg Szavak című versén keresztül. Valamennyien az Északi Színház Harag György Társulatának két tagja, Kovács Nikolett és Frumen Gergő útmutatásait követték.

„Miért szükséges, hogy verset olvassunk?", tette fel a kérdést Pataki Enikő, majd József Attila szavaival válaszolt is: „különben meggörbülne a világ gyémánttengelye".