Kísértetek, a túlvilág lakói, akik nem számoltak még el az élőkkel? Hallucináció?
Kísértetek, a túlvilág lakói, akik nem számoltak még el az élőkkel? Hallucináció? Optikai csalódás? Legendák? Kétségbeesett próbálkozás, hogy „felélesszünk” egy szeretett halottat? Vagy az ijesztő valóság?
Egy londoni színházban, egy szürke ruhás alak minden előadáson részt vesz és mindig ugyanazt a helyet foglalja el. Egy alkalommal egy néző, aki meg szerette volna osztani véleményét a darabról, megpróbált beszélgetésbe elegyedni a szürke ruhás alakkal, erre ő szempillantás alatt köddé vált. Pár hét elteltével ugyanazt a szürke ruhás alakot többen is látták átsétálni egy falon. A meglepett személyzet úgy dönt, hogy feltöri a falat. Miután feltörték egy eldugott kis kamrában felfedeztek egy csontvázat egy tőrrel. A magyarázat? 100 évvel korábban gyilkosság történt és az áldozat nem talált nyugalomra, míg fel nem fedte a titkot…
Ez csupán egy a millió klasszikus kísértet-sztori közül. A kérdés a következőképpen körvonalazódik: Léteznek kísértetek, vagy sem? Ha a statisztikákat vesszük alapul, tízből egy brit vallja azt, hogy élete során látott már kísértetet. Aggódást idéz elő az a tény is, hogy egyes emberek biztosabban állítják a szellemek, kísértetek jelenlétét, mint Isten létezését (68% vs. 55%).
A közhiedelem szerint a kísértetek a halott emberek szellemét reprezentálják. A román népnél a természet szellemei, illetve rossz és jó szellemek, kísértetek alkotják nagy részét a folklórnak. Mai napig számos elkülönült falvakban a világot az „erdő szellemei” és különböző kísértetek uralják. A hallottak világát a kísértetek jelképezik, az olyan gonosz emberek lelke, akik életükben bűnösök és rosszakaratúak voltak, valamint haláluk zaklatott körülmények között ment végbe. Ők megjelennek a közeli rokonok, illetve az ellenségek előtt és ijesztgetik őket.
A legveszélyesebbek a meg nem keresztelt, vagy az elvetélt gyerekek szelleme, akiknek lelke a két világ között bolyong és nappal is képesek cselekedni. Legtöbbször saját anyjukat „kínozzák”. Léteznek olyan szellemek is, amelyek csak este jelennek meg és nem olyan veszélyesek, mint a kísértetek. Ők jelképezik azon halott lelkét, aki még kötődik az élethez. A szellemek általában meglátogatják azokat a helyeket, ahol laktak és nem kívánnak kapcsolatba lépni az aktuális lakókkal, ám sok esetben akaratukon kívül is megijesztik őket. Általában megfoghatatlan entitásban jelennek meg és könnyű köd veszi őket körül.
Érdekes dolog az is, hogy a szellemek egy jól meghatározott hellyel
rendelkeznek minden mitológiában. Például, a japán kultúra úgy tartja,
hogy állandóan szellemekkel vagyunk körülvéve. A Shinto vallás szerint,
haláluk után minden ember szellemmé változik, számos esetben istenné. A
hagyományok szerint minden szellemnek két lelke van, egy nyugodt
(nigi-mi tama), és egy erőszakos (ara-mi-tama). Ugyancsak szerintük,
minden szellem halála után mérges és tisztátalan, ezért 7 évig
jóvátételi rituálékat kell tartani. Ha egy személy lelkét nem
tisztítják meg, démonná válik és egész életén át kísérti
hozzátartozóit, átváltozván Yurei- já, a rémület kísértetévé.
A kísértetek nem a mai nap találmányai. A legrégebbi történelmi elmondások közé sorolhatóak a római világból származó történetek is. Suetonius történész elbeszélései szerint, miután kegyetlensége miatt meggyilkolták Caligulát, ő kísértetként visszatért és több éjszakán keresztül kísértette az őröket.
Ugyanakkor Ciceró is említést tett arról, hogy Simonide költő a parton megtalált egy hajótörést szenvedett egyént és saját költségére temetette el. Kevés idővel a temetés után, a hajótörött szelleme megjelent Simonide előtt és megköszönte neki, a szívességet. Ugyanakkor figyelmeztette, hogy ne szálljon hajóra, mivel a hajó el fog süllyedni. Így is történt, a hajó elsüllyedt és ez az esemény vette rá Cicerót, hogy megírja a történetet.
A példák követhetnék egymást, a szellemekkel, amelyek a középkorban, a francia kastélyokban kísértettek, vagy Skóciával, ahol a kísértetek valóságos hagyományt teremtettek.
Az embereket mindig is felvillanyozták a misztikus dolgok, és számos kérdés gyötörte őket a halál utáni élettel kapcsolatosan. Nagy elismerésnek örvend az a hipotézis, miszerint a zaklatott halált szenvedett egyének egy meg nem határozott ideig a földön maradnak és többségben azokon a helyeken fordulnak meg, ahol a legtöbb időt töltötték életükben.
Ugyanakkor az állítások szerint, nem mindenki léphet kapcsolatba velük, sőt sokan nem képesek látni sem őket, kivéve azon személyek, akik nagyfokú érzékenységgel rendelkeznek, és az érzékszerveket túlhaladó képességekkel bírnak.
A szellemek, kísértetek mindenhol léteznek, ám kevesen vannak, akik szívre tett kézzel állíthatják ezt a dolgot. Sokkal több személy képezi a kíváncsiak körét, és számbelileg azok csoportja a legnagyobb, akik úgy tartják, hogy a jelenségeket nem lehet figyelmen kívül hagyni és valahol léteznie kell egy tenyérnyi valóságnak.
Szelényi Anna
