Mi a
különbség hírszerző és kém között?Mi a különbség hírszerző és kém között? A hírszerző saját kormányának szerez értesüléseket, de kém azoknak, akiktől szerzi. Kémkedésért börtön jár – hírszerzésért elismerés.
– Az információszerzés nem a nők erőssége – állítja Szirtes I. János, az egykori hírszerző. – Nehéz elvárni egy örömlánytól, hogy információt szerezzen, hiszen nem ért hozzá. Rajta keresztül információhoz jutni – az már könnyebb. Nők segítségével szokás beszervezni is valakit. A presszionálásnál is fontos szerepük lehet.
A magányosan utazó ember mindig feltűnőbb, mint a családos. Gyakran adnak a hírszerző mellé nőt, nemritkán gyereket. Én is utaztam szolgálati útra a feleségemmel, aki tudta, mivel foglalkozom, és a lányommal is, aki viszont nem. Megtörtént, hogy a feleségem vette át a titkos dokumentumot, és adta tovább a futárnak, aki hazahozta. A hírszerzőházasságok a titkolózások és a furcsa időbeosztás miatt hamar tönkremennek. Mi még együtt vagyunk…
Kettős ügynökök
– Az egyik
magyar főkonzulátus fiatal titkára nagyon szerette a fiúkat is. A
titkosszolgálat tálalt neki egy csinos fiatalembert, s örömteli óráikat
megörökítette. „Mi nem akarunk önnek kellemetlenséget okozni – mutatták meg
a fényképeket –, de segítsen nekünk.” Az esetek többségében ilyenkor el
szokták vállalni a közreműködést.
A másik lehetőség: bevallja saját titkosszolgálatának a történteket. Ilyenkor
mérlegelik a biztonsági kockázatot, és vagy hazarendelik az illetőt, vagy engedélyezik
a kapcsolatát azzal a feltétellel, hogy beszámol arról, mit akarnak tőle, és
megszabják, mit mondhat nekik. Így lesz valakiből kettős ügynök.
A külügyi biztonsági szabályok a 90-es évek óta nem tiltják a követségi és
konzulátusi dolgozóknak, hogy kapcsolatba lépjenek a helybéliekkel, de a
biztonsági kockázatokról be kell számolniuk. A rendszerváltás előtt e
szabályok sokkal szigorúbbak voltak, az 50-es években pedig úgynevezett „tökös
Mancik” – azaz férfiak – látták el a titkárnői feladatokat.
Presszió örömlánnyal
– A 70-es
években nagy port vert fel Angliában, hogy a hadügyminiszternek egy olyan call-girllel volt kapcsolata, aki a szovjet katonai
attasé kedvese is volt. Az ügy kitudódott, a hadügyminiszternek
le kellett mondania.
Valószínűtlen feltételezés, hogy egy ilyen lány – még ha megtud is titkokat –,
értékelni is tudja azokat. Presszionálásra, zsarolásra jó,
információszerzésre alig. Utóbbi célra ugyanis nem elsősorban a csinos
lányok jönnek szóba.
A 80-as
években Brandt nyugat-német kancellár belebukott abba, hogy személyi titkára és
annak felesége – aki a kancelláriahivatal vezető titkárnője volt, s minden
titkos iratba betekintést nyert – , továbbadta az információkat a kelet-német
titkosszolgálatnak.
Hogy történhetett ez? Mindketten kelet-német ügynökök voltak.
Összeházasították, disszidáltatták őket, majd évtizedeken át „felépítették”
magukat Bonnban. A titkosszolgálatok hosszú távra dolgoznak. Mi lett a
sorsuk? Börtönbe kerültek, majd kicserélték őket.
Játszmás ügyek
– Az egykori
Szovjetunió a 80-as évek elején annyira tartott az amerikai atomcsapástól, hogy
minden erejével maga készült atomcsapást mérni az USA-ra. Nemcsak az
amerikaiak, hanem valamennyi vezető európai hatalom igyekezett ebben
megakadályozni. Magyar közvetítők is segítettek. A játszma című
kötetemben ezt a korszakot dolgoztam fel.
Mindenekelőtt fel kellett építeni egy hihető történetet – szakmai nyelven
legendát –, amivel bizonyítani lehetett, hogy az amerikaiak nem akarnak
támadni.
Regényemben
Margaret néven szerepel az a CIA-nál dolgozó lány, akit tudtán kívül arra
használtak, hogy elhitessék, valós információkat ad egy ügynöknek, amelyek a
magyar hírszerzésen keresztül Moszkvába jutnak. Az ügynök üzletemberként
mutatkozik be a lánynak, meghódítja.
Európa különböző városaiban találkoznak, és élvezik a hétvégi szerelem
nyújtotta örömöket.
Az ügynök azonban a CIA egy másik alkalmazottjától kapja azokat az
információkat, amelyek a békés szándékokról hivatottak meggyőzni az
oroszokat. Természetesen eleinte nem hisznek neki, nyomoznak a lány után.
Kiderül, valós személy, és hozzáférhet az anyagokhoz. Bemikrofonozzák az
otthonát: ez már veszélyes. Ki kell őt vonni a forgalomból… Egy „játszmás
ügyben” – amelyben célzott információkat adnak – ez tipikus történet.
Regényes
valóság
– Miért írok regényeket memoár helyett? Mert egy hírszerző emlékirataiban
szinte semmit nem írhat meg, regényes formában mindent. Köteteimben a valóságot
csupán annyira változtattam el, hogy ne szegjem meg titoktartási
kötelezettségemet, és ne veszélyeztessek senkit. De megmutatom, milyen célok
érdekében és hogyan tevékenykednek a titkosszolgálatok. A valós életben ugyanis
nem léteznek James Bondok – magányos, örökké győzedelmeskedő hősök.
A titkosszolgálat rendkívül veszélyes fegyver, amit időnként olyasmire is
használnak, amire nem szabadna. Például országon belüli politikai ellenfél
megfigyelésére. Megakadályozni csupán a nyilvánosság erejével lehet. Amellett
az ország 40 milliárdot költ a titkosszolgálatok munkájára az adófizetők
pénzéből. Az állampolgárnak – olvasónak – joga van megtudni, miként működnek e
szervezetek.Gönczi Annamária- nana
