A szülők részéről a helyes hozzáállás, hogy minden helyzetben segítünk gyermekünknek. A fejlődéshez
ilyenkor a gyermeknek szüksége van arra, hogy elfogadjuk az impulzusait, a
mozdulatait olyannak amilyenek, és lehetőséget biztosítsunk számára, hogy ha
elfáradt, egy-egy pillanatra megpihenhessen a közelünkben. Persze ezt könnyű elméletben, de valójában nagyon nehéz elviselni egy állandóan nyugtalan gyereket.
Ha a szülő úgy érzi, hogy egyedül nem megy, az ilyen esetekben segíthet az Ayres vagy más néven szenzoros integrációs terápia is. Ezt a módszerben járatos szakemberek egy olyan speciális eszközökkel, kötelekkel, hálókkal, hintákkal felszerelt tornateremben végzik, amelyben a gyermeknek biztonságot nyújtó felnőtt jelenléte mellett lehetősége van arra, hogy megtapasztalja mindazokat az élményeket és állapotokat, melyek idegrendszerének, gondolkodásmódjának fejlődéséhez szükségesek. Szabad, önálló mozgásindítás, a testhelyzet érzékelése, a fizikai környezet elemei, a jelenlévő személlyel folyamatosan alakuló kapcsolat hangulata, az együttműködés lehetőségei, szabályai, az emlékek, a gondolatok megjelenése és megfogalmazódása. Ezen elemek folyamatos érzékelése és tudatosítása megalapozza azt a tanulási folyamatot, mely hosszútávon az idegrendszer érzékelésért, figyeleméért, mozgásért felelős struktúráinak a fejlődését eredményezi. A módszer alkalmazása óvodás és kisiskolás korban igen hatékony lehet.
A hiperaktív gyermekek nem csak a türelmünket teszik próbára, hanem a nevelési elveinket is. Ezek a gyerekek gyakrabban keverednek konfliktusokba a környezetükkel, mint nyugodtabb társaik. Nagyon sokat segíthetünk nekik, ha arra tanítjuk őket, hogy hogyan tudják inkább felhasználni az energiájukat a saját maguk és mások örömére. Mivel ezek a gyermekek az átlagosnál nehezebben viselik a szabályokat és a korlátokat, nagyon fontos odafigyelnünk arra, hogy hogyan igyekszünk mégis elérni náluk ezek betartását. A kitörő életvágy könnyen letarolhat másokat, így fontos mások szempontjainak a figyelembe vétele is. Hangsúlyt kell fektetnünk az empátia, az együttérzés képességének kifejlesztésére. A sikerélmény szárnyakat ad nekik, a büntetés és a kudarc még jobban elkeseríti őket, mint másokat. Fontos, hogy azzal foglalkozhassanak, ami jól megy nekik. A nap során beszerzett tapasztalatok között a sikerélmények száma legyen több, mint a kudarcoké. Náluk különösen fontos betartani azt az egyébként is fontos nevelési elvet, hogy: a büntetéssel ne fenyegetőzzünk! Ha a gyermek hibát követ el, vele együtt vonjuk le a tanulságokat, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy értse meg annak következményét. Legyen számára is világos az a viselkedés, amit szeretnénk nála elérni, és nyerjük meg őt szövetségesnek! Segítsük őt minden eszközzel abban, hogy ezt gyakorolhassa kis lépéseket téve a megvalósítás felé! Minden elért eredmény legyen neki is sikerélmény ezen az úton, aminek a végén ő is felnőtt lesz.
Fleisz Kinga, pszichológus.
