Hatvanhét és Kalifornia – ez az idei Véndiáktalálkozó

Huszonnegyedik alkalommal vonultak fel az egykori diákok a Kölcsey Ferenc Főgimnázium korábbi, a Református Gimnázium jelenlegi épületének udvarán. Idén is jó volt találkozni a régi társakkal, feleleveníteni a régi emlékeket. A Véndiák-szövetség idén is jutalmazta a legtávolabbról érkezőt és átadta a Pánczél Zoltán Emlékdíjat.

Utóbbit, azaz a Pánczél Zoltán Emlékdíjat Szép Elemér nyugdíjazott református lelkész kapta, aki 49 évig szolgált, ebből pedig közel négy évtizeden keresztül Tamásváralján. A legmesszebbről idén Kádár István érkezett, méghozzá a napsütéses Kaliforniából. A Véndiák-szövetség áldozatos munkájukért díjazta továbbá Papp Katalin és Bérces József pedagógusokat is.

Mindez azonban a szombat délelőtti ünnepélyes események végét jelentette. Előtte a szokásoknak megfelelően behozták a szövetség zászlaját, majd bevonultak az osztályok is. Elképesztő és egyben örömteli, hogy a legidősebb osztály, amely képviseltette magát, 67 évvel ezelőtt érettségizett! Azaz 1948-ban! Közülük három öregúr, Kuki Béla, Makó Endre és Székely István tudott megjelenni.

Utánuk aztán szép sorban jöttek az osztályok: a 65, 60, 55, 50 és így tovább.....évvel ezelőtt érettségizők. Elgondolkodtató, hogy az „alma maternek" félszáz évvel ezelőtt búcsút intők közül többen tartották fontosnak, hogy emlékezzenek, mint a 10 vagy 20 évvel ezelőtt érettségizők...

A Véndiáktalálkozó háziasszonya Nagy Anikó színművésznő, a Harag György Társulat művésze volt. Ő köszöntötte mindenki nevében az osztályokat, majd miután mindenki elfoglalta a helyét, Gönczy Gábor, a szövetség elnöke üdvözölte a jelenlévőket. Szilágyi Éva, a Református Gimnázium igazgatónője nem csak mint a házigazda intézmény vezetője vagy mint egykori osztályfőnök köszönthette a szép számú véndiákot, hanem mint kerek évfordulós öregdiák is.

Végezetül néhányan koszorút helyeztek el Katona Mihály geográfusnak valamint a református oktatás kezdeteinek emléket állító tábláknál, aztán kezdődhetett a zavartalan beszélgetés, az emlékek felelevenítése.

Mert akinek nincsenek emlékei, az nem is erről világról való, írta egykor Gabriel Garcia Marquez....