A Szabad Nép,  amely amúgy általában kis terjedelemben foglalkozott a  sporteseményekkel, egy egész oldalt szentelt a későbbi Aranycsapat  diadalának. "Sikerült. A magyar nemzeti válogatott beváltotta a  hozzáfűzött reményeket, megfelelt dolgozó népünk szeretettel teli  bizalmának: labdarúgóink 6:3 arányú nagyszerű győzelemmel  megsemmisítették a kilenc évtizede eredménytelenül ostromolt angol hazai  veretlenséget.(...) Labdarúgóink új győzelme újabb dicsőséges állomása  annak a sikerekkel teli útnak, amelyen a felszabadulás óta, az egész  világ elismerését kivívva, a magyar sport haladt" - írta a lap a  mérkőzésről szóló beszámolójában. 
 Az 50-es években a  sportesemények nem taktikáról és állóképességről szóltak; a kommunista  államok sportolóinak győzelmei mind-mind az imperializmusra mért  csapások és a szovjet rendszer  
magasabbrendűségének bizonyítékai  voltak, ennek szellemében fogalmazott a Szabad Nép publicistája is  december 3-án, tíz nappal a mérkőzés után: "A magyar tizenegy  győzelmében mi nemcsak a nagy értékű sportsikert látjuk, hanem népi  demokratikus rendszerünk, szocializmust építő hazánk erejét, annak a  forradalmi változásnak a jelentőségét, amely életünk minden területén, a  sportban is, gyors előrehaladást eredményez. A londoni siker azt  bizonyítja, hogy sportéletünk fejlődése lépést tart országunk általános  fejlődésével."  
 A magyar futballisták angliai  vendégszereplésekor a rendszer legjobb áruját tette a kirakatba, s a  játékosok nemcsak a hazai labdarúgást, hanem a friss népi demokráciát  képviselték az  
imperializmus és a labdarúgás bölcsőjében. Az új és a  régi világrend összecsapása megmozgatta a dolgozó népet Magyarországon  és a világban, a játékosok lelkesedését, "önfeláldozó harci szellemüket"  a dolgozó nép messziről áradó szeretete táplálta. "Emeljétek magasra a  magyar nemzeti színeket, a szocializmus és a béke zászlaját!" -  üzente a  Pécsi Lokomotív távirata. "Vigyétek diadalra a Magyar Népköztársaság  címerét!" - kérték a győrszemerei parasztok Bozsikékat. 
 A magyar  csapat vendégszereplése a Wembleyben tollat ragadtatott a brit  munkásosztállyal is: "Özönlenek a legkülönfélébb levelek és táviratok a  magyar csapat szállására Anglia minden részéből. Bányászok,  textilmunkások, acélgyári munkások küldik üdvözletüket levelükön  keresztül, ha már anyagilag nincs módjukban - ahogy írják - a +mi drága  magyar barátainkat+ a mérkőzésen is üdvözölni". A Szabad Nép egy  sheffieldi munkást, L. Hayerst idézi: "Engedjék meg, hogy szerdán másfél  órán keresztül Önök ellen szurkoljak. Hiszen én angol vagyok, de  egyébként csodálom a magyarok országépítő munkáját, és mindig lelkes  örömmel tölt el, ha sikereikről hallok". 
 Az egyszerű angol  munkások mellett a teljes béketábor a magyaroknak drukkolt, magáénak  érezte a győzelmet. "Szinte azt lehet mondani, hogy a magyar néppel  együtt az egész albán nép ott ült a rádió előtt és hallgatta a nagy  találkozó helyszíni közvetítését" - idézte a Szabad Nép december 1-jén a  Zeri i Populli című lapot. A lengyel Przeglad Sportowy "a népi  demokrácia sportjának nagy eredményeként" üdvözölte a győzelmet,  míg a bukaresti Sportul Popular az "új szellemű sport, az új életforma  győzelmének (...), a népi demokratikus országok igaza szószólójának"  látta a magyar diadalt.
 
 "Amikor a bolgár dolgozók a  rádióból megtudták az eredményt, lelkes hurrá és bravó felkiáltásokban  törtek ki. A Bulgáriában vendégszereplő moszkvai Szpartak és több bolgár  labdarúgócsapat csoportosan, tolmács segítségével hallgatta a helyszíni  közvetítést" - írta a magyar pártlap november 27-én.