Használati utasítás a féltékeny partnerhez

A féltékenység a biztonság kérdése. Éppen ezért a legfontosabb biztosítani a másikat arról, hogy nem veszít el minket, s ez nem is fenyegeti. Triviálisan hangzik, de ennek ellenére épp az ellenkezője történik. Ha valakit hűtlenséggel gyanúsítanak, akkor az megsértődik, hűvösen, távolítóan fog viselkedni, ami csak megerősíti a féltékeny ember gyanúját, s vádaskodásait még erősebben fogja hangoztatni, hogy kiugrassa a nyulat a bokorból.

A féltékenység a biztonság kérdése. Éppen ezért a legfontosabb biztosítani a másikat arról, hogy nem veszít el minket, s ez nem is fenyegeti. Triviálisan hangzik, de ennek ellenére épp az ellenkezője történik. Ha valakit hűtlenséggel gyanúsítanak, akkor az megsértődik, hűvösen, távolítóan fog viselkedni, ami csak megerősíti a féltékeny ember gyanúját, s vádaskodásait még erősebben fogja hangoztatni, hogy kiugrassa a nyulat a bokorból. Ez természetesen további elhidegüléshez vezet, a gyanúsított partner megijed, megsértődik, s minél több információt visszatart, nehogy további alapot szolgáltasson a féltékenységre, gyanúsítgatásra. Az ilyen visszatartott információ azonban nem más, mint olaj a tűzre.

Vajon miért nem mond el részleteket a partner, miért hallgat el dolgokat, ha nem azért, hogy leplezze titkos vonzódását?
A támadás, és következtében az elhidegülés csak fokozódni fog. A kapcsolat előbb-utóbb eljut az elviselhetetlenség határáig, mikor az elválás tűnik az egyetlen mentsvárnak. Ekkorra már előkerülhet a bántalmazás, a fizikai erőszak is. Mi a megoldás? Hiszen ha a gyanúsított fél mindenről beszámol, többnyire az sem elég. A részletek részletére ő sem emlékszik, és egy ilyen tetten érhető emlékezet-kihagyás is elég ahhoz, hogy a gyanú újraéledjen. A követelődző beszámoltatás - ha nincs mit bevallani - szintén rosszkedvet és elhidegülést okoz, ami ismét félreértelmezhető. Ha a követelődzés hatására a megtörtént félrelépést valaki végül bevallja, attól a féltékenykedés nem múlik el, sőt annál erősebb lesz. Újult erővel csap fel a lángja, s folytatódik a szinte kínzássá fajuló faggatódzás.

Igazi csapdahelyzet ez, melyben - úgy tűnik - nincs jó megoldás. Vagy mégis van?
Megoldásért vissza kell nyúlnunk az eredethez. Miért alakult ki valakiben féltékeny gondolat? (Akár a múltbeli kapcsolatokra vonatkozó féltékenység, mikor még nem is ismerték egymást, tehát nem is vádolható, legfeljebb gondolati hűtlenséggel az illető.) Hiszen néhány héttel, hónappal korábban még harmonikusan éltek együtt. Valami történt, valaminek történnie kellett. Ha nem volt félrelépés, akkor más váltotta ki az elhagyástól való félelmet. Mi válthatja ezt ki? Mindenképpen az, hogy a másik úgy érzi, leértékelődött partnere szemében. (Ha az mással köt kapcsolatot, az is azt jelenti, hogy leértékelődött, már nem tud annyit nyújtani neki, mint korábban, már nem ér annyit, hogy a másik hűséges legyen hozzá, már nem olyan nélkülözhetetlen-vagyis nem olyan értékes.)

Mikor érzi úgy valaki, hogy leértékelődött partnere szemében?
Ha az nem figyel rá eléggé, ha más irányú gondolatai kiszorítják a partnert, ha más irányú gondjai miatt nem jut ideje, energiája ezt a kapcsolatot ápolni, ellátni annyi odafordulással, mint eddig. Ha tele vagyunk gonddal, problémákkal, és ezt nem osztjuk meg partnerünkkel, nem avatjuk bele, akkor lehetőséget adunk arra, hogy félreértse a dolgot. Hogy magára vonatkoztassa. Ha nem beszéljük meg vele gondjainkat, joggal érezheti magát kirekesztettnek. Lehet, hogy védeni akarjuk partnerünket azzal, hogy nem mondjuk el neki problémáinkat, nem akarjuk terhelni vele: ne féljen, ne szorongjon miattuk ő is. Ám ezzel egyben elindíthatjuk a félreértések sorozatát. Ráadásul joggal érezheti az illető, nem tartjuk elég felnőttnek ahhoz, hogy megosszuk vele nehézségeinket, segítséget kérjünk tőle. Jó szándékunk ellenkezőjébe fordul, nemhogy megvédjük partnerünket, hanem még sokkal rosszabb érzéseket ültetünk el benne.

A féltékenység kezelése ott kezdődik, mikor az még ki sem alakul.
A kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolaton, melyben a két fél egymás támogatására számít, megosztja a nehézségeket, hogyegyütt könnyebben viseljék azokat. A lényeg: visszaadni a féltékeny partner bizalmát. Ennek királyi útja pedig a kapcsolatban való biztonságérzésének megerősítése. Ehhez a legkevésbé a szavak alkalmasak, sokkal inkább gesztusok.

A féltékenység táptalaja a hiányos kommunikáció
Megszüntetéséhez elengedhetetlen a megzavart kommunikáció helyreállítása, rendezése. S mivel a szóbeli meggyőzésnek az eredményessége igen alacsony, főként a szavak nélküli kommunikáció alkalmas arra, hogy visszaadja a másikba vetett hitet. Bizalmas érintések kellenek, simogatások, jelzések arra, hogy igényeljük a másikat testileg, lelkileg. Fontos a szexualitás is, amely igen erős kapocs ebben a helyzetben.

Ne okozzunk bűntudatot!
Nagy szerepet kap a dicséret, a másik elismerése mások előtt is. Ez visszaállíthatja az esetleg megrendült társadalmi pozíció érzését is, a korábbi szintre. Gyakori, hogy valamilyen látványos lemondást követel a féltékeny partner. Ebben nem szabad feltétlen megadással szolgálni az esetleg irracionális igényt, hiszen a gyanú is megerősödhet általa (ha erről is képes volt lemondani, akkor komoly bűntudata lehetett), másfelől meg néha megállíthatatlan az irreális igények, kérések áradata. Ezeknek jobb elejét venni azzal, hogy nem engedünk az ésszerűtlen követeléseknek. harmonet