A korallok fehéredésének egyik legismertebb oka a tengerfelszíni víz hőmérsékletének emelkedése, melyet a globális éghajlatváltozás okoz. Elég, ha az év legmelegebb hónapjaiban akár csak 1°C-kal a havi átlag fölé emelkedik a hőmérséklet, a fehéredés megkezdődik. A folyamat során a korallszövetekben élő szimbiotikus alga kilökődik, és a korall elveszti színét. Ha a káros hatás megszűnik, a korallok rövid ideig még képesek regenerálódni és felveszik szimbiózisban élő algáikat – ha nem szűnik meg, a korallok elpusztulnak. Ez pedig számtalan tengeri gerinctelen élőlény és hal kipusztulásához vezethet, amelyeknek élelmet és búvóhelyet biztosít a korallzátony.
A mélytengeri korallzátonyokat és korallkerteket a globális éghajlatváltozáson kívül az olyan emberi tevékenységek is nagymértékben veszélyeztetik, mint a fenékhálós halászat. A halászatnak ez a formája jelentős károkat okoz például az Atlanti-óceán északi szárazföldi zátonyaiban. Az akár már nyolcezer éves sérült, vagy elpusztult korallokat azután a hullámok és a tengeri viharok törmelékké morzsolják. A korallok csökkenése az egész ökoszisztémában változást okoz: az élővilágban gazdag és változatos terület kimerül, és elalgásodik.
A WWF természetvédelmi szervezet 2008-at a korallok évének tekinti. Ezzel is megpróbálja felhívni az emberek figyelmét arra, hogy tevékenységük nagyban fenyegeti és súlyosan károsítja a bolygó élővilágát.