Gyülekezeti találkozó Szatmárhegyen
Negyedik alkalommal találkozott egymással Dobra, Magyargéres, Szatmárhegy és Erdőd református gyülekezete. A testvérgyülekezeti közösséghez Kismajtény is csatlakozott. 2011-ben Erdődön indult el a kezdeményezés és találkozó, miszerint azokkal a gyülekezetekkel kössön szövetséget a helyi református a gyülekezet, akik befogadták a XVIII. században az erdődi református menekülteket. 2012-ben Magyargéres, 2013-ban Dobra adott otthont a találkozónak.
Vasárnap délután 15 órakor a szövetség új tagjának, a kismajtényi református közösségnek lelkipásztornője Balogh Enikő hirdette az igét a szatmárhegyi református templomban János apostol közönséges első levele 4. részének 7-től 13-ig terjedő versei alapján: „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent..." - hangzott az igei biztatás. Erre a szeretetre van szüksége mindenkinek, minden családban, közösségben.
Az igehirdetés után Kovács Sándor a Szatmári Református Egyházmegye esperese köszöntötte az öt gyülekezet képviselőit megemlékezve azokról, akik egykor menekülni kényszerültek szülőföldjükről, de hittel vallották: Atyám, életünk a te kezedben van. Kovács Ferenc nyugalmazott szatmárhegyi lelkipásztor a Rómabeliekhez irt levél 8. részéből, majd Rácz Ervin erdődi lelkész Jeremiás könyve 31. részéből idézett. Nagy Attila igei köszöntője után régi jegyzőkönyvvel a kezében olvasott azokról a régi gyülekezeti találkozókról, amelyeket Magyargéres és Szatmárhegy évtizedekkel ezelőtt megtartott. Az erdődi vár mellett elvonulók lelki szemeikkel látták Drágffy Gáspár egykori, reformációt pártoló főurat, kinézve a vár ablakán biztatva őket: Szeressétek egymást, véreim!
Sebesi Eszter szavalata és a nőszövetség énekszolgálata után Kovács József házigazda lelkipásztor tartott előadást: „A történelmet a győztesek írják. Ennek ellenére, a mai alkalommal, a vesztesekről, de hitükben valóban győztesekről emlékezünk meg. Azokról, akik hitüket nem tagadták meg, s a korabeli „bujdosó magyar" életformát választották... A mai nap is, 246 évvel az események után, az utókor hálás. Hálás szívvel gondolunk mi, mint az üldözöttek utódai azon településekre, amelyek befogadtak, és hálásak vagyunk mi, befogadók utódai, akik gazdagodtak, és munkában, jólétben, hitben erősödtek az akkor újonnan érkezett családok szorgalmával." Ezután lelkész őszintén beszélt a múltról tudva azt, hogy igazságot nem szabad elhallgatni: „Gróf Károlyi Sándor ügynökeit megbízta, hogy a mai Ausztria és Németország területéről toborozzon sváb és frank családokat, akik hajlandóak az ő birtokaira költözni. Cserébe házat, gazdagon termő földet, jószágot, erdőt ígért nekik... Az addig színmagyar Erdődre 1726-ban érkezett meg a telepesek első csoportja, folyamatos volt a beköltöztetés, de folyamatos volt a sváb elvándorlás/elszökés is.
A magyarok és a svábok közti ellentét, fokozódott, aminek eredményeképp a svábok 1748-ban azt kérték gróf Károlyi Ferenctől, hogy jelöljön ki nekik egy helységet, amelyben csak ők lakjanak, vagy pedig költöztesse el a magyarokat Erdődről. Az óhaj húsz év múltán Károlyi Antal által teljesedett be. Elhatározta, hogy Erdődöt tiszta sváb községgé teszi... Így fogadták be a menekülteket, akik minden vagyonuktól, jószáguktól megfosztva, egy-egy batyuval érkeztek a szomszédos települések: Dobra, Magyargéres, Szatmárhegy, - s amit a nagyérdemű hallgatóság csak tavaly, Dobrán megszervezett találkozó alkalmával hallhatott, a korabeli dokumentumok alapján Majtény is, és lettek és maradtak hitükben, nemzetükben egyek. A hallgatóság többi részéhez a következő az üzenetem: A mai emlékezés nyissa meg a jövő szép reményét, hogy akik még itt vagyunk közös gyökerekkel rendelkezők, mint befogadók, és mint befogadottak, itt e földön a békességet - és ezáltal Isten országát építsük, szolgáljuk!" - mondta Kovács József szatmárhegyi lelkipásztor.
Az istentisztelet utolsó szakaszában az öt gyülekezet képviselői aláírták és lepecsételték a gyülekezeti szövetséget bízva, hogy nemcsak a közös, egykor dicső, máskor viharos múlt, hanem az Isten kezében lévő jövendő is összeköti a közösséget.
Az istentisztelet után a résztvevő átmentek a gyülekezeti terembe, ahol megtekinthettek egy érdekes egyháztörténeti kiállítást. A találkozó a kultúrotthonban folytatódott, ahol a helyi fiatalok Muntán Antal iskolai aligazgató vezetésével kulturális műsort mutattak be, melyet a hallgatóság nagy érdeklődéssel és szeretettel fogadott. Ez alkalom valóban továbbéltette a jövő szép reménységét.
