Frei Tamás: Szervkereskedők vadásznak a menekültekre

Frei Tamás új könyvében az egyik fejezet rávilágít arra, milyen veszélyben élnek népcsoportok, s milyen szörnyű események miatt (is) dönthet úgy egy afrikai család, hogy Európába menekül.

„Fatimát ernyedt lábakkal kihúzták a sátor elé, és hagyták, hogy belerogyjon a véres tócsába. Huszonöt fok lehetett, száraz, nehezen elviselhető sivatagi fülledtség. A Sínai-félszigeten hetek óta nem esett. Az égen egyetlen felhőt sem lehetett látni. A megkeményedett és összekövült homok nem szívta magába a vért. A tűzpiros emberlé tócsaként folyt ki a halványsárga nemezsátor alól. 

Ma már ez volt a negyedik halálos műtét, úgyhogy többliternyi vér terült el Fatima körül. Tőle jobbra a beduinok korhadt fákból árnyékolót ácsoltak. Az oszlopszerű tartógerendák tetejére vásznat feszítettek. Alatta, az árnyékban, színes pokrócokon pihentek az őrség nemrégiben leváltott tagjai. Mellettük a napon maguk alá húzott lábakkal tevék ültek.

Kicsit távolabb, a sivatagi dombok tövében néhány pálmafa árválkodott. A létük azt jelezte, hogy a kietlenség kellős közepén létesített beduin tábor a sivatag mélyén rejtőzködő víz útjába esik. A beduinok a pálmafák tövében ásták ki a kutat. Ötven méter mélyre kellett lejutniuk, hogy elérjék az első vízzáró réteget. A kút lejáratát kőlapokkal szegélyezték. A kádszerű medence peremén tevebőr tömlők száradtak. A pálmáktól nem messze, összetákolt drótkerítéssel körbevéve, legalább harminc elgyötört ember ült a meleg homokban, kint a napon. Férfiak és nők egyaránt. Többségük arab. A szemük mélyen beesve az arcukba, mintha menekülttáborok éhezői lennének.

Ugyanúgy túszok voltak, mint Fatima.

A teljes cikket itt olvashatod el!