Főhajtás a költő, az ember előtt

Szűkös kis utcácskába, csendes panelházak közé gyűltek össze úgy másféltucatnyian hétfőn Nagykárolyban, hogy a költőre, a csendes jóemberre emlékezzenek. Fényi István 1919. január 10-én született a közeli községben, Kaplonyban. 1972 és 1994 között abban a tömbházban lakott, amelynek bejárata mellé emléktáblát állíttattak tanítványai. A plakett köre sereglettek egybe délután 2 órakor a megemlékezők.

Jelen volt többek között a város polgármestere, Kovács Jenő, a kulturális központ vezetője, Bogdan Georgescu, a szervezési feladatokat magára vállaló városi könyvtár képviseletében pedig Vălean Erika. A nagykárolyi 3-as számú általános iskola 5. D osztályközössége osztályfőnökük, Fazakas Erika vezetésével érkezett.

Röviden ismertették előbb Fényi István életét, majd egykori tanítványa, Szakács Lia szavalta el Gondok, violák című versét. Ezt a költeményt még életében elszavalta magának a szerzőnek az akkor még 11-es diáklány. Fényi Pista bácsi, ahogy ismerősei szólították, éppen akkor ment nyugdíjba, s az iskolai búcsúzás keretében került sor a versmondásra.

Ezután a kisgimnazisták énekszolgálata következett. Iskolaigazgatójuk, Visnyai Csaba, aki amúgy a Kalazanczi Szent József plébánia kórusának karnagya vezette a kicsik énekét, illetve szólt pár mondat erejéig a költőről. Amint később, hírportálunk érdeklődésére elmondta, az úgynevezett Ifjúsági himnuszt dalolták el. Még a '90 elején, közvetlenül a forradalom után katolikus ifjúsági találkozó helyszíne volt Nagykároly. „Pista bácsi egyik versét zenésítettük meg, abból lett Nagykároly és környéke ifjúsági himnusza" - mesélte Visnyai Csaba. Tanítványai közül sajnos kevesen lehettek jelen. Szakács Lia mesélt a gyerekeknek a mindig mosolygós, csendes emberről, akihez nem lehetett olyan kérést intézni, amelyet ne igyekezett volna teljesíteni.

Az emlékezés koszorúit helyezték el ezután. Kovács Jenő polgármester a gyerekekkel közösen, illetve Visnyai Csaba és Bogdan Georgescu. Mindahány jelenlévő főhajtással emlékezett a költőre. Történetesen a szomszédos tömbházban lakott Corneliu Balla költő, műfordító. Annak a panelnek a falán is emléktábla áll, pont szembenéz a két plakett. Kovács Jenő mint példaképet javallta a gyermekeknek a két költőt, igaz kultúrembert.

Kedélyes beszélgetéssel ballagtak el a jelenlévők. Akik ismerték, történeteket meséltek a jószívű és -humorú költőről, az emberről.