Felnőtté válva is lehet játszani
Július 31. és augusztus 10-e között rendezték meg a 18. Minimum Party alkotótábort, melyen közel 120 érdeklődő vett részt. A táborozók nyolc műhelyből választhatták ki azt, ami leginkább megfelelt az alkotói vágyuknak.
Az idei tábor mottója „Játék: szabály és szabadság" volt. Így a nyolc műhely követni próbálta ezt az elvet, miszerint a játéknak vannak ugyan szabályai, de ezeket felülírva szabadon szárnyalva, gondolkodva, mozogva, alkotva, mozgó és állóképet készítve is lehet játszani. Azt nem tudni, hogy a mottó sugallata, vagy a táj szépsége hívogatja az alkotókat, viszont azt borítékolni lehet, hogy az alkotótábor messze van attól, hogy veszítsen vonzerejéből. Sőt, egyre több fiatal zarándokol a kászoni hegyekbe, megkeresni a Tiszástő-oázist, ahol megtörténik mindaz, aminek nem mindennap lehet résztvevője, tanúja.
A szervezők ezúttal is kiváló műhelyvezetői csapatot válogattak össze. Pálfalusi Zsolt, a filozófiai műhely vezetője már sokak számára ismerős volt, hiszen évek óta visszatér a Tiszástői areopáguszra. Ezúttal is a giccs volt előadásainak központi témája, valamint rendhagyó esztétika óráit is babér koronázta. Szebeni-Szabó Róbertet, a fotóműhely vezetőjét lelkes csapat vette kerül. Fő feladatuk az volt, hogy minden táborozóról portrét készítsenek.
A kitűzött célt rendhagyó módon oldották meg: a fénnyel való játék, és a fénnyel való írás ötvözete kiváló portrésorozatot eredményezett, melyet a tábor utolsó napján tártak a közönség elé. Nem túlzás azt mondani, hogy Szebeniék alkotása volt az idei tábor dobogósa, melyet a vetítés utáni tapsvihar is alátámasztott.
Ugyanakkor a lelkes fotós csapat - fáradságot nem ismerve - dokumentálta a többi műhely munkáját is. Molnár Zoltán, budapesti dokumentarista fotográfus bemutatta Fényerdők című albumát. Az album Erdélyről készült képei 16 év munkáját tárják a néző elé. A kiváló fekete-fehér fotók a nézőben azt az érzést kelthetik, hogy a képek „állj-t" kiáltanak feléje. Igen, meg kell állni egy időre, és megnézni a közvetlen közelünkben széthulló, lecsúszott, beszennyezett világot. Főleg ma, amikor „fotó-tsunami" támad felénk chili-vili, agyonretusált képek formájában. Fogarasi Gergely, a filmes műhely vezetője is visszatérő lelke a kászoni tisztásnak. Ők a már eddig megszokott iramban gyártották a filmeket a tábori életről, illetve forgatták azokat a snitteket, melyeket a maguk módján értelmezett játékelmélet irányított. Fogarasi koordinációja mellett oroszlánrészt vállalt a filmműhely munkájában Schneider Tibor és Schneider Bence, akik az intenzív dokumentáció mellett a filmvágás mezején is derekasan helytálltak. Szabó Ildikó Ágnes, a mozgásszínház vezetője amellett, hogy lelkesen vett részt más műhelyek munkájában, két bemutatóval gazdagította a táborozók élményeit. A mozgásszínház az ellentétes nemek játékát próbálta értelmezni a természeti adottságokkal összevonva. Juhász Kristóf, az íróműhely mestere izgalmas magasságokba röpítette az írni akarók fantáziáját. Performanszai, előadásai, spontán megnyilvánulásai által egy igen-igen sziporkázó íróelmét ismerhettek meg a táborlakók. Hána László, a zeneműhely vezetője lelkesen vezette be úgy a felnőtteket, mint a gyermekeket az ütős hangszerek varázslatos világába. A különböző formájú és hangú hangszerek elragadó ritmusa remek felnőtt-, illetve gyermekkoncertet eredményeztek a tábor szentélyében. Erőss István vezetésével a vizuális műhely résztvevői a természetben található elemekből építettek egy „határkövet", amely ideig-óráig meghatározó eleme lesz a tisztásnak. A kézművesek, Végh Éva és Czirják Szilárd a nemezelés rejtelmeibe vonták be az erre kíváncsiakat. A lelkes felnőttek mellett, nagyon sok kisinas is ott tüsténkedett a műhely asztalai körül, egyszerű nemezlabdákat, manókat gyúrva. A kézművesek, mint ahogy a többi műhely vezetői is, önzetlenül vállaltak különböző „megrendeléseket" más műhelyek részéről. Így, megtalálva az átmenetet, illetve az összefonódást a műhelyek között, teljes egésszé építve a különböző művészeteket.
A táborban létezett egy másik tábor: a gyermekek szigete, melyet Matyi „tanító bácsi" és Boróka „tanító néni" hozzáértő módon otthonossá varázsolt. Így, a táborozó gyermekek, szám szerint huszonhatan olyan természeti óvodában tevékenykedhettek, amelyre sokuknak aligha adódik lehetőség a városi dzsungelben.
A műhelyek mellett egyéni alkotásokra is lehetősége volt a táborlakóknak. Így születhetett meg az ANL Group projektje, a zenélő turbina. A csoport vezetője, Benedek Elemér képzőművész a természetben található energiákra támaszkodva, létrehozott egy egyszerű szerkezetet, melyet a víz ereje hozott mozgásba. A mozgó eszközre pedig természetes karokat illesztve izgalmas ütő és ritmushangszer keletkezett. Elmondása szerint a következő táborban továbbfejlesztené az eszközt, és így bioenergiát nyerne, amely hozzájárulna a táborban lévő eszközök üzemeltetéséhez.
A Minimum Party 2013-ban felnőtté vált, 18 éves lett. Ennek ellenére még mindig képes lelkes csapatot felvonzani oda, ahova ma már nehezen indulunk el. Az alig-alig járható utak nem jelentenek semmilyen akadályt annak, aki ott akar lenni, a Tiszástői-oázisban. A Minimum Party felnőtten is megtanít felnőttként játszani. Játszani egymással, játszani a természettel, játszani a gondolatokkal, fényekkel, anyagokkal. Igen, addig érdemes bármit is tenni, gondolni, amíg nem felejtünk el játszani, akár szabályok szerint, akár szabadon.
