Félmillió rabszolga szedi a paradicsomot

Az olasz kormány tartózkodási engedélyt ad annak az illegális bevándorlónak, aki feljelenti az őt feketén dolgoztató munkaadóját. A cél az olasz földeken kizsákmányolt napszámosok segítése.

Két és fél eurót fizetnek, ha a negyvenfokos hőségben telerakják paradicsommal a háromszáz kilós ládát. Ennyi a bére az olasz ültetvényeken dolgozó "rabszolgáknak". A többségében afrikai és kelet-európai bevándorlók napi tizennégy órát dolgoznak. Ha ügyesek, kora reggeltől késő estig akár 20-25 eurót is meg tudnak keresni. Negyven százalékkal kevesebbet mint amennyit egy olasz kapna ugyanezért a munkáért.

A napi huszonöt euróból a munkaadók levonják a szállás és az ellátás továbbá a földekre elszállítás díját is. A kizsákmányolt bevándorlóknak még a munka közben ivott vízért is fizetniük kell - összegezte a pénzkeresés reményével érkező, de napjainkban Olaszországban  "modern rabszolgává" váló külföldiek helyzetét az itáliai sajtó.

"Miközben az olaszok éppen megkezdik nyaralásukat, a legszebb strandoktól nem messze több ezer afrikai és az Európai Unióba nemrégen belépett kelet-európai szedi a paradicsomot, sárgadinnyét és görögdinnyét" - írta a La Repubblica napilap.

A kisebbségek beilleszkedését kutató Ismu alapítvány szerint több mint 440 ezer, az olasz szakszervezetek adatai szerint 500 ezer tartózkodási engedély nélküli bevándorló szedi a gyümölcsöt-zöldséget az olaszországi földeken. A munkát elsősorban Itália déli részén, Puglia, Calabria, Campania, Basilicata és Szicília birtokain végzik, de ugyanilyen munkafeltételek mellett szedik az almát az északi Trentinóban is.

Az idénymunkások országaikban megjelenő hirdetésekre válaszolva vagy ismerősökön keresztül kerülnek Itáliába. Az olcsó munkaerőt saját honfitársaik közvetítik ki Olaszországba. A földeken olasz "őrmesterek" dolgoztatják a több százezres munkástömeget. A nigériai vagy román napszámosok nyolcvan százaléka egész héten megállás nélkül dolgozik, felük még éjszaka is - nyilatkozta a jelenséget tanulmányozó Tito Boeri közgazdász.

A helyzeten a július 6-án hatályba lépett új törvény akar segíteni, amely automatikus tartózkodási engedélyt ad a kizsákmányoló munkaadóját feljelentő bevándorlónak. A törvényt Andrea Riccardi, a római kormány bevándorlásért felelős minisztere kezdeményezte, aki egyben a Szent Egyed katolikus közösség vezetője is. Susanna Camusso, a CGIL legnagyobb olasz szakszervezet főtitkára "az utóbbi nehéz idők első jó hírének" nevezte az intézkedést, hangsúlyozva, hogy a feketemunka felszámolása hárommilliárd euró járulékkal gazdagíthatja az államkasszát. A szélsőséges Északi Liga párt ezzel szemben attól tart, hogy a törvény büntetés helyett még jutalmazza is az illegális bevándorlást.

A római kormány lépése mindenképpen későn érkezett, mivel a "láthatatlan rabszolgák" kizsákmányolása már legalább 2000 óta tart. Széles európai visszhangot kapott 2006 nyarán a száztíz lengyel napszámos kiszabadítása, akiket az olasz rendőrség a pugliai Orta Nova földjein talált meg láncra verve. Hasonlóan drámai volt 2010 telén a calabriai Rosarnóban kirobbant lázadás. A dél-olasz kisváros utcáin napokon át folyt a harc előbb az afrikai bevándorlók és a helyiek, majd a bevándorlók és a rendőrség között. Tavaly nyáron a szintén pugliai Nardóban hiába sztrájkoltak az afrikai idénymunkások napi ötven eurós fizetést követelve.

Addig nem történik változás, amíg a civil társadalom szótlanul tűri a kizsákmányolást. Olaszország lelkiismerete kiállt igazságért. Amikor paradicsomba harapunk, tudnunk kell, milyen embertelen körülmények között szedték. Nem szabad megvásárolni az illegális bevándorlókat dolgoztató cégek áruit - hangoztatták az agrártermékek betakarításának átláthatóságát sürgető olasz újságok.