Facér pasik árverése
A közfelfogásban agglegénynek tekintik azt a középkorú férfit, aki még nem nősült meg. Annak ellenére, hogy napjainkban az egyedülálló férfiak esetében is divatos szóhasználatként emlegetik a „szingli pasi" kifejezés, a nőtlen férfiakat leginkább az agglegény vagy facér megnevezéssel illetik.
Az agglegények életfelfogása roppant egyszerű: harmincon túl sem keresnek maguknak házastársat, tehát a nőtlenek mindennapjait élik. A „nőtlenség" természetesen nem nő nélküli állapotot jelent, mindössze azt, hogy a férfiak ezen kategóriája nem érdeklődik a házasság iránt. Anno ezeket a férfiakat sem erkölcsi, sem pedig politikai okokból nem tekintették a többi férfival egyenrangú állampolgárnak. Volt olyan időszak, amikor az agglegényekre külön adót akartak kivetni. Szerencsére a modern kor facér pasiját ez a veszély nem fenyegeti. Napjainkban azokat a férfiakat, akik harminc fölött is csak alkalmi kapcsolatokat keresnek és nem vágynak családalapításra, a szociológusok „éretlen személyiségűeknek" nevezik. Svéd kutatóknak ugyanakkor úgy vélik, hogy az éretlen személyiségen kívül az „agglegénység szimptómája" mögött egy hibás gén is állhat, ami kihatással van ezen férfiak párkapcsolatára is.
Egy a nők körében végzett párkapcsolati igényeket feltérképező felmérésből kiderült, melyek azok a tényezők, amelyeket a modern kor férfijából leginkább hiányolnak. Ezek az udvariasság, a figyelmesség, a gyengédség, az udvarlás és nem utolsó sorban a kitartás. A legtöbb nő úgy véli, hogy a férfiak nem tudnak udvarolni és kitartóan harcolni álmaik asszonyáért, ugyanakkor erőfeszítést sem tesznek annak érdekében, hogy alkalomadtán (nem csöpögősen túlcsordulóan) apró figyelmességekkel halmozzák el párjukat. Ezért a legtöbben szívesen részt vennének egy olyan árverésen, ahol facér pasikra lehetne licitálni.
A nőtlen férfiakat leginkább az agglegény vagy facér megnevezéssel illetik
Kuncogva olvastam a megdöbbentő hírt, hogy Kazahsztánban már ilyen is létezik. Bezzeg mi ebből a jóból is kimaradunk. Sebaj, majd alkalomadtán szervezünk egyet. Amíg megvalósításra kerül a dolog, kacérkodjunk a gondolattal, hogyan is zajlana a facér pasik árverése. A klasszikus értelemben vett árverés ( licit, aukció, eladás) rendszerint egy olyan adásvételi eljárás, melynek során a legkülönbözőbb árukat kiálthatják ki eladásra és a beérkezett licitek közül a legmagasabb ajánlatot tevő vásárolhatja meg a jószágot, terméket, szolgáltatást vagy jogot, jelen esetben az agglegényt.
Az árverés egyike a legrégibb piaci formáknak, története pedig hozzávetőleg Kr. e.500-ig vezethető vissza. Ezért cseppet sem meglepő, ha mai modern világunkban a nők ilyesmihez folyamodnak, ugye? Ha „a férfiaknak mindent szabad" kijelentésen lovagolnánk, akkor ilyen alapon ennyi a nőknek is jár. A nem mindennapi facér pasik aukciója során a jelentkezőknek szigorú előzetes válogatáson kellene részt venniük annak érdekében, hogy kizárólag a legdominánsabb agglegények kerüljenek jelképesen női „kalapács alá". A jelöltek többsége 30 - 45 év közötti lenne, akiknek előzetes felkészítőn kellene részt venniük azért, hogy némi viselkedés- és beszédmodort valamint öltözködési stílust is elsajátítsanak. A licit során az agglegényeknek több - nők által meghatározott - versenyszámban is meg kellene mérkőzniük.
Ezek egyike a kommunikációs megmérettetés, amiből az kerülne ki győztesen, aki megfejtené többek között a „most fáj a fejem és nincs kedvem hozzá" női lerázós szöveg mélylélektani titkát. Továbbá a jelöltek bemutathatnák mikét jeleskednek a konyhában, hiszen egy agglegénynek alapkövetelmény, hogy a gasztronómia világában egyedül is jól boldoguljon. A hangulatfokozás érdekében a legényeknek számot kellene adniuk ének- és tánctudásukról is, valamint szavalniuk kellene egy verset is. Hiszen egy facér pasinak mindenhez értenie kell, így a hódítás eme nem mindennapi módjához, a hölgyemény iránt érzett szerelmének versben való kifejezéséhez is. Kölcsönös szimpátia esetén az agglegényeknek az értük legtöbbet kínáló hölgyek rendelkezésére kellene állniuk (legalább egy éjszaka erejéig). Végül az árverésen leginkább facérnak kikiáltott pasi gazdasszonyára találna, és elnyerné az „Agglegények legjobBIKA" kitüntetést.
Az agglegényeknek több - nők által meghatározott - versenyszámban is meg kellene mérkőzniük
