Érkávás már az őskorban lakott volt, amit bizonyít, hogy területén római és honfoglalás kori leleteket is találtak. Nádas tóval körülvett szigetén egykor erődítmény állt, a romániai és németországi régészek pedig most ezt kutatják.
A Szatmár megyében 2008-ban elvégzett geomagnetikus feltárás Érkávás környékén rendkívül érdekes leletek jelenlétére engedett következtetni. A kutatók azt remélték, ezek további ismeretekkel szolgálnak a trákok vagy akár a történelem előtti időkben itt élők életéről.
A két patak összefolyása egyfajta természeti védettséget biztosított a közel 56 hektáros területnek, amelyen a törzsi központ kialakult. Ezt később az ott lakók mesterségesen is megerősítették, amely tény az ott élő közösség képességeit, tehetségét bizonyítja.
A régészeket meglepetésként érte, hogy a házak százai sorba rendezetten épültek, ez ugyanis tervszerűségre utal. Ebben a korban hasonlót csak a lengyelországi Biskupinban találtak. Érkávási jelenléte akár azt is jelentheti, hogy európai jellemzőről beszélhetünk i.e. X-VIII. századokban. Ezzel együtt is kevés helyen tapasztalható és rekonstruálható.
Az idei kutatások egyik legmeglepőbb felismerése a nagy méretű íves építkezési síkok feltárása. Hasonló szentélyekre találtak nemrég a máramarosi Oláhlápos területén, amelyeknek egyértelműen kultikus jelentőségük van. Íly módon az i.e. X-VIII. századból származó érkávási szentélyek egyfajta időbeli kapcsolatot képezhetnek az i.e. XII. századi kései bronzkorból származó oláhláposi építmények és az i.e. I., illetve az i.u. I. századból származó géta-dák templomok között.
Másik fontos kutatási síkot képez az őslénytan mikrofosszíliákkal, pollenekkel, spórákkal foglalkozó ága, a palinológia. A környező mocsaras talaj ugyanis remekül konzerválta a maradványokat. Ezen leletek elemzésétől a kutatók azt remélik, jobban megérthetik azt a szociológiai-gazdasági mechanizmust, amely e rendkívül fejlett közösség alapjait biztosította.