Eltűnő értékeink

Ha Szatmárnémetire gondolunk, legtöbben büszkék vagyunk városunkra, bár szinte meg sem tudjuk magyarázni mi az, amitől dobog bennünk a szatmári szív.

Kultúránkra vagyunk büszkék, hagyományainkra, netalán multikulturalitásunkra? E cikk szerzője el nem tudja dönteni, azonban mindenképp óriási jelentőséggel bír a lokálpatriotizmusunkban a város gyönyörű épületeinek szeretete. Múltunk, kultúránk hírnökei ezek, amelyek sajnos feledésre vannak ítélve. Az átépítése miatt nagy port kavart Pannónia szálló csak egy a sok épület közül, amelyek Szatmárnémeti szépségének meghatározói. Rengeteg gyönyörű emlék jelzi azt, hogy nem is olyan rég, itt fejlett művészi érzékkel élő emberek laktak, akiknek hozzáértésükkel szép emlékeket hagytak hátra az utókornak. Az utókor pedig mi is vagyunk. A mi dolgunk is, hogy vigyázzunk ezekre, restauráljuk őket, nem csupán a turisták idecsalogatásáért, elsősorban magunkért.

Lesütött szemmel járunk, amikor külföldön a szebbnél szebb épületeket csodálhatjuk, szégyenkezünk, amikor Nagyszeben, Brassó, Udvarhely, Kolozsvár szépségét említik turisták, ugyanakkor Szatmárnémeti mindig kimarad a felsorolásokból. Holott mi is büszkélkedhetnénk, elmondhatnánk, hogy íme, ez az épület Partium egyik legszebb szecessziós épülete, vagy ebben az épületben hajdanán illusztris színészek szálltak meg, egykoron ennek az épületnek kertjében kötötték meg a Szatmári békét és még sorolhatnánk, de kinek és főleg minek.

A városba érkező számos turista által megpillantott első épület a vasútállomás. Az épület 1899-ben készült el, és egyike azon régi erdélyi állomásoknak, amelyek a Monarchia-beli állomás-épületek jellegzetességeit őrzi. Ez a gyönyörű épület is többet érdemelne, mint a jelenlegi állapotát. Kívülről a szakszerűtlen „javítások” miatt elveszítette eredeti hangulatát, a környékéről már nem is beszélve. Ugyan az a rendezetlenség jellemző rá, mint számos mása lerobbant állomás az országban. A kétes alakok, az alkoholista állva ivók környékévé, szinte otthonává vált ez az épület is. A belsőrendezésről már nem is beszélve. A hazánkba tévedt külföldi minden bizonnyal hozzászokott már az itthoni nyomorképhez. Vannak azonban olyan személyek is, akik ezen változtatni szeretnének, azonban kevesen vannak és nem rendelkeznek elég tőkével. A szatmári vasútállomás-épületének felújítása amúgy, mint megtudtuk a Román Állami Vasút hatásköre, ők ellene erre előteremtsék a megfelelő pénzösszegeket. Az általuk végzett „felújítás” azonban a hagyományos téglafal sárgára festésében ki is merül.

A város egyik régi szép épülete

Amint arról tudomást szereztünk, a valódi felújításra már 2008-ban kiírták a pályázatot, amelyet egy osztrák cég nyert meg. 2009-ben meg is kapta a 6-8 millió eurós felújításhoz szükséges engedélyeket, azonban a gazdasági válság következtében nem történt előrelépés az ügyben. A törődő szatmáriak pedig csak várnak és reménykednek abban, hogy egyszer minden gazdasági válság, minden kifogás, minden ügyeskedő maffiózó eltűnik és értékeinkért mi magunk is tehetünk, hogy elmondhassuk: igen büszkék vagyunk, hogy szatmáriak vagyunk, gyertek el hozzánk és ismerjétek meg városunkat. Néhány évtized múlva pedig gondolkodásmódunkat is megcsodálhatják talán.