Ez korántsem győzelem, de feltétlenül jó hír az orángutánok számára. Sok hatalmas pálmaolaj felvásárló van még, akit meg kell győzni mindannyiunk érdekében, például a Nestlé vagy a Procter&Gamble. Szerencsére emberek tízezrei csatlakoznak a mai napig és küldenek levelet a Dove-nak, szerencsére sokan nem nézik tétlenül napjaink egyik legnagyobb környezetvédelmi bűntény sorozatát. A pálmaolaj egy olcsó növényi olaj, melyet az olajpálma terméséből nyernek ki, és a lehető legszélesebb körben kerül felhasználásra, legfőképpen a szépségiparban, de akár állítólagos „bioüzemanyag" előállítására is. A globális piaci kereslet, szinte napról napra, vehemensen növekszik a pálmaolaj iránt. Ahhoz, hogy ezt az igényt ki lehessen elégíteni, az üzemi mezőgazdaság óriásai gátlástalanul és mértéket nem ismerve kaszálják le a paradicsomi esőerdőket, felbecsülhetetlen károkat okozva ezzel a Földnek: biodiverzitás, klímapusztítás tekintetében.
A pálmaültetvények létesítésnek érdekében végzett hatalmas és embertelen méreteket öltött esőerdő pusztítás főleg Indonézia, Malajzia és Pápua Új Guinea esőerdőit és annak lakóit sújtják. Gondoljunk csak bele: Indonézia egyike a világ legnagyobb üvegházhatású gáz kibocsátóinak, miközben tudatosan rombolja az egyetlen, ez ellen némi természetes védelmet jelentő megoldást, az esőerdőket, melyek, mint egy hatalmas zöld tüdő, segíthetnének harcolni a klímaváltozás ellen. Ilyen óriási mértékű és kontrollálatlan pusztításuk végtelen károkat okoz, hiszen az őslakosok mellett, a már most is kritikusan veszélyeztetett orángután családok ezrei, és sok más állatfaj marad otthon nélkül vagy kerül a biztos kihalás szélére. Csak néhányat említve: a szumátrai tigrisek, orrszarvúk, elefántok, paradicsommadarak és megannyi más csodálatos élőlény. A világ orángután állományát tekintve, Borneó és Szumátra ad otthon az utolsó fennmaradt populációknak. Az Orángutánvédő Központ hivatalos adatai szerint, csak 2006-ban több mint 1500 orángután pusztult el az esőerdőt pusztító munkások szándékos támadásainak következtében.
Ha szabhatunk különbséget rosszabb és még rosszabb erdőpusztítás között, akkor az indonéz térséget érintő esőerdő pusztítás különösen nagy veszélyeket hordoz magában. Ezek az erdőségek ugyanis úgynevezett tőzegerdőségek. Különlegességük, hogy nagyobb mennyiségű karbont tárolnak, mint más ökorendszerek. A nedves tőzegrétegek tíz méter mélyre lenyúlnak és akár tízezer évesek is lehetnek. Az olajpálma-termesztő cégek a mezőgazdasági kihasználás érdekében csatornákat építenek az erdőkön keresztül, hogy a lápokat kiszárítsák és az értékes fákat elpusztítsák. Szándékosan víztelenítik a talajt, ekkor a tőzeg kiszárad - és akár égetéssel, akár a nélkül is - mérhetetlen mennyiségű CO2 szabadul fel. A felégetett erdő nem képes már megújulni. Időközben az indonéz esőerdők közel 75 százalékát már elpusztították. A piaci előrevetítések szerint a pálmaolaj iránti piaci kereslet 2030-ra megduplázódik, 2050-re pedig triplázódni fog. A tudósok szerint 2010-ben - ha az erdők pusztítása változatlanul folytatódik - nem lesz már őserdő Szumátra szigetén. Nem nehéz kitalálni, hogy mindez milyen óriási mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez.
Mi az, ami segíthet? Jelenleg csak egy teljes érvényű nemzetközi moratórium. Ezzel talán sikerülne némi időt nyerni, hiszen amíg tilos az esőerdők pusztítása, van kapacitás és nő a nyomás a megfelelő szabályozások kidolgozására az esőerdők védelme érdekében. A Greenpeace ezért teljes leállást, azonnali tilalmat követel.
Aki pedig segíteni szeretne, először is jól nézze meg, hogy amit megvásárol, vajon tartalmaz-e pálmaolajat. Sok kicsi ugyanis sokra megy, és rajtunk is múlik, lesz-e még hely ezen a bolygón az orángutánoknak...
A pálmaültetvények létesítésnek érdekében végzett hatalmas és embertelen méreteket öltött esőerdő pusztítás főleg Indonézia, Malajzia és Pápua Új Guinea esőerdőit és annak lakóit sújtják. Gondoljunk csak bele: Indonézia egyike a világ legnagyobb üvegházhatású gáz kibocsátóinak, miközben tudatosan rombolja az egyetlen, ez ellen némi természetes védelmet jelentő megoldást, az esőerdőket, melyek, mint egy hatalmas zöld tüdő, segíthetnének harcolni a klímaváltozás ellen. Ilyen óriási mértékű és kontrollálatlan pusztításuk végtelen károkat okoz, hiszen az őslakosok mellett, a már most is kritikusan veszélyeztetett orángután családok ezrei, és sok más állatfaj marad otthon nélkül vagy kerül a biztos kihalás szélére. Csak néhányat említve: a szumátrai tigrisek, orrszarvúk, elefántok, paradicsommadarak és megannyi más csodálatos élőlény. A világ orángután állományát tekintve, Borneó és Szumátra ad otthon az utolsó fennmaradt populációknak. Az Orángutánvédő Központ hivatalos adatai szerint, csak 2006-ban több mint 1500 orángután pusztult el az esőerdőt pusztító munkások szándékos támadásainak következtében.
Ha szabhatunk különbséget rosszabb és még rosszabb erdőpusztítás között, akkor az indonéz térséget érintő esőerdő pusztítás különösen nagy veszélyeket hordoz magában. Ezek az erdőségek ugyanis úgynevezett tőzegerdőségek. Különlegességük, hogy nagyobb mennyiségű karbont tárolnak, mint más ökorendszerek. A nedves tőzegrétegek tíz méter mélyre lenyúlnak és akár tízezer évesek is lehetnek. Az olajpálma-termesztő cégek a mezőgazdasági kihasználás érdekében csatornákat építenek az erdőkön keresztül, hogy a lápokat kiszárítsák és az értékes fákat elpusztítsák. Szándékosan víztelenítik a talajt, ekkor a tőzeg kiszárad - és akár égetéssel, akár a nélkül is - mérhetetlen mennyiségű CO2 szabadul fel. A felégetett erdő nem képes már megújulni. Időközben az indonéz esőerdők közel 75 százalékát már elpusztították. A piaci előrevetítések szerint a pálmaolaj iránti piaci kereslet 2030-ra megduplázódik, 2050-re pedig triplázódni fog. A tudósok szerint 2010-ben - ha az erdők pusztítása változatlanul folytatódik - nem lesz már őserdő Szumátra szigetén. Nem nehéz kitalálni, hogy mindez milyen óriási mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez.
Mi az, ami segíthet? Jelenleg csak egy teljes érvényű nemzetközi moratórium. Ezzel talán sikerülne némi időt nyerni, hiszen amíg tilos az esőerdők pusztítása, van kapacitás és nő a nyomás a megfelelő szabályozások kidolgozására az esőerdők védelme érdekében. A Greenpeace ezért teljes leállást, azonnali tilalmat követel.
Aki pedig segíteni szeretne, először is jól nézze meg, hogy amit megvásárol, vajon tartalmaz-e pálmaolajat. Sok kicsi ugyanis sokra megy, és rajtunk is múlik, lesz-e még hely ezen a bolygón az orángutánoknak...
