Élsportolók szívritmuszavarai

Ha fiatal, csúcsformában lévő sportembereknek 24-órás EKG felvételt készítenek, nem ritkán észlelnek olyan szabálytalan szívütéseket, amelyek miatt bárkit további vizsgálatok végett azonnal kórházba dugnának. Olasz sportorvosok vizsgálata igazolta, hogy ha ilyen ritmuszavarok hátterében nincs kimutatható szervi szívbaj, a versenyzés megfelelő ellenőrzéssel folytatható.

Mindenütt nagy nyilvánosságot kapnak azok a hirtelen halálesetek, amikor ismert, rendszeresen megvizsgált, makkegészségesnek vélt élsportolók egyik pillanatról a másikra meghalnak. Ilyenkor a vérkeringés megszűnésének oka legtöbbször olyan szívritmuszavar, amikor a szívkamra ritmusos összehúzódások helyett remegni, fibrillálni kezd.
Alessandro Biffi és munkatársai világelsők a versenysporttal foglalkozók vizsgálatában, és az olaszok tették kötelezővé a sportolók részletes EKG vizsgálatát is. Most arról számoltak be, hogy élsportolók 24-órás EKG fölvételével milyen szívritmuszavarok észlelhetők és ezeket hogyan kell értékelni az edzések folytatása szempontjából. Tanulmányukat az American Journal of Cardiology közölte.

Az olasz kutatók 335 sportolót vizsgáltak testre erősíthető, tenyérnyi EKG műszerrel. Ezt a vizsgálatot a klinikai orvoslásban világszerte használják és a készüléket fölfedező fizikus, Norman J. Holter neve alapján holterezésnek hívják. A megvizsgáltak 27 százaléka volt labdarugó az olasz első osztály csapataiból, a többiek is különböző sportágakban vezető sportemberek voltak.

Akiknél igen gyakoriak voltak a kamrai eredetű, szabálytalan ütések, azoknál jelentős lazítást rendeltek el, majd két hónap, fél év, illetve egy év múlva megismételték a holterezést. A pihenő időszak után a szabálytalan szívverés csaknem teljesen megszűnt, majd az edzések elindítását követően megint megjelent, de kisebb mértékben.

A szív nagyságát, a köznyelvben sportszívnek nevezett, döntően a bal szívkamra izomzatának megvastagodását is mérték. Az is a lazítás időszakában csökkent, majd ismét növekedett, de semmiféle kóros eltérés nem alakult ki. Az egyéves megfigyelés alatt egyik élsportoló sem lett szívbeteg. Az ilyen szabálytalan szívütések észlelésekor a sportoló, az edző és az orvos szoros együttműködésére van szükség - írja a munkacsoport vezetője.