Élményekkel teli kölcseys gólyahétvége

A napsütéses reggelen kissé álmosan, de annál nagyobb izgalommal állt iskolánk előtt a majdnem 140 fős gyereksereg a buszra várva, hogy elindulhassunk az első közös hétvégénkre - Tepfenhart Beatrix beszámolója.

Az alig egy órás -zajosan jókedvű- utat követően már meg is érkeztünk Tasnádra, ahol az első dolog az volt, hogy elfoglaltuk a csöpp kis faházikónkat. Nos, nem egy luxus volt, de nekünk természetesen ez sem szegte kedvünket.

Az első játék után minden osztály elkülönült egymástól, hogy csapatépítő játékokba fogjunk, amiket két mentor ,,irányított'', bár néha inkább mi őket. Ezek során szerintem kezdtünk igazi közösségekké kovácsolódni. Egyre felszabadultabbak lettünk, lassan szertefoszlott az a bizonyos szégyenlősség, majd a poénok is záporoztak, úgyhogy ebédidőig már szinte fájtak az arcizmaink a sok mosolygástól, nevetéstől.

Miután jóllaktunk, következett a hétvége sportos része: egy staféta játék az osztályok között, melynek során mindegyik osztályból 4 fiú és 3 lány képviseltette magát. Az egész nagyon izgalmas volt, mert akik nem vettek részt, azok teljes hangerővel bíztatták társaikat, ez pedig remek hangulatot teremtett. A stafétát egy kisebb futóverseny követte, ahol szintén pontokat lehetett szerezni az osztálynak. A két feladatot összesítették, így a következő eredmények születtek: az első helyezett a IX. D osztály lett, a dobogó második fokára a IX. A-sok álltak, bronzérem pedig az E osztályt illette.

Vacsora előtt egy újabb olyan ,,játék'' következett, ahol a 6 osztály eloszlott: egy kincskereső. Ez a következőképp zajlott: 6 állomás volt, melyeken különböző dolgokat kellett teljesítenünk, ezzel elnyertük a kincset, amit őrizgetni kellett másnapig, hisz akkor került sor a megnyert tárgyak felhasználására. A kincskeresőn belül szintén csapatfejlesztő és összetartást igénylő teendők voltak: pl. közös versírás, bizalomjátékok, éneklés, stb.

Közös tevékenységképp egyfajta ismerkedős játékot játszottunk, ahol különböző témákról, különböző személyekkel beszélgettünk el, fejtettük ki véleményeinket sajátos dolgokról.

Miután megvacsoráztunk, következett az a rész, amely szerintem a legszebb és leghangulatosabb volt az egész hétvége alatt: a gitárest. Félkört alkotva, egy-két gitáros kíséret mellett klasszikus magyar dalokat énekeltünk, olyasfajtákat amit mindenki ismer. Meghitt volt, igazán szerencsésnek éreztem magam eközben, hogy Kölcseys lehetek. Az este utolsó programja egy rövid buli volt, ami persze kihagyhatatlan egy ilyen rendezvényen. Ez éjfélig is elhúzódott, persze azért nem fáradtunk el annyira, hogy az éj leple alatt ne maradjanak el a diákcsínyek, kisebb huncutkodások.

Vasárnap reggel mindenki karikás szemmel, de mosolyogva ült az ebédlőben, ami tükrözte azt, hogy továbbra is lelkesek maradtunk. Ehhez persze a gyönyörű idő is hozzájárult. Miután megkaptuk az aznapi teendőnket, szétoszlottunk és vad ötletelésbe kezdtünk, hiszen egy abroszt kellett készítenünk, valamint egy parafatáblát kidíszíteni, ami jellemzi az osztályt. Mindenki nagyon kreatív volt, több ötlet volt, mint amennyit ki lehetett dolgozni, úgyhogy a feladat egyik legnehezebb része az volt, hogy közös nevezőre jussunk. Ebben is a mentoraink segítettek, sőt, nyilván ők sem maradtak ki a festékes buliból. Ez annyit takar, hogy kézlenyomatukat rárakták az abroszra, majd természetesen összekentük egymást, és kezdődhetett a móka. A tisztálkodás már kevésbé volt az, de a sok nevetésért és a vicces csoportképekért természetesen megérte. Miután végeztünk mindennel, az osztályokból egy-egy képviselő be kellett mutassa a "műalkotásokat''.

Mindegyik osztály kapott egy részvételi oklevelet, amit ki is raktunk az újdonsült táblánkra. A hetedik Gólyahétvégét egy közös csoportkép zárta.

Nagyon jól éreztem magam, és szerintem ezt az összes jelenlévő nevében is elmondhatom. Örülünk, hogy ilyen fantasztikus és legfőképp életreszóló élményben lehetett részünk. Ezúttal szeretnénk megköszönni a KÖFEDISZ-nek a szervezést, meg úgy általában mindent. A mentoroknak a sok segítséget, a tanároknak pedig azt a nem kevés türelmet amit igényeltünk. Kölcseysnek lenni jó!