Életük odaadásáig...

A pásztori szeretet nem a cselekedetekben lakik, hanem önmagunk ajándékozásában - mondta nagycsütörtökön, a krizmaszentelő szentmisén Schönberger Jenő püspök, a Székesegyházban.

Az egyházmegye csaknem minden papja jelen volt nagycsütörtökön reggel a szatmárnémeti Székesegyházban, amikor tíz órától főpásztorukkal, Schönberger Jenő püspökkel együtt mutattak be szentmisét. Az egyház nagycsütörtökön ünnepli a papság születésnapját. A krizmamisén a püspök megáldja a szent olajakat, így a betegek olaját, a keresztelendők olaját és a krizmát.

A szentmise elején a püspök atya a mindenható Isten kegyelmét kérte különösképp azokért, akik az elkövetkező egy évben részesülni fognak a keresztség-, a bérmálás- és a papság szentségében.

Homíliájában Schönberger Jenő püspök emlékeztette papjait, teljes odaadással éljék hivatásukat: "A papság nem pusztán állapot, amelynek részesei lettünk a szentelés pillanatában, hanem életre szóló feladat, hiszen egyre inkább hasonulnunk kell az Igaz Főpaphoz, Krisztushoz. Mi történt pappá szentelésünkkor? Túlcsordult bennünk a szeretet. Jézus e kérdésére, hogy szeretsz-e engem, igent mondtunk és feladatként juhai legeltetését kaptuk. E pásztori szeretet első mozzanata az önátadás kell, hogy legyen, mégpedig teljes odaadás az Egyház iránt, Krisztus önátadásának példája szerint. Arra talán már mindannyian rájöttünk, hogy a pásztori szeretet nem a cselekedetekben lakik, amiket végrehajtunk, hanem önmagunk ajándékozásában, mellyel Krisztus, nyája iránti szeretetét fejezzük ki. Ebből az ajándékozásból forrásozik a papi lelkiség két fontos eleme: az áldozatkészség és az engedelmesség. Míg az Ószövetségben a pap feladata az áldozatbemutatás volt, addig az Újszövetség tökéletes Főpapja Önmaga lett az áldozat azáltal, hogy mindenben engedelmeskedett az Atyának, élete odaadásáig."

Schönberger Jenő püspök kiemelte, a papi élet, gyökerében közösségi jellegű: identitása szerint szentháromságos, küldetése az emberekhez szól. "A lelkipásztor egyszerre mindenkit irányító és szolgáló ember, aki arra hivatott, hogy gyarapítsa és fenntartsa a tagoknak a Fővel és egymással való egységét. Ezt csak akkor tudja tenni, ha ő maga a legszorosabb egységben él Krisztussal, és Krisztus lelkületével tud mindenkinek a mindene lenni." A főpásztor kérte híveit, imádkozzanak papjaikért: "Az arsi plébános, Vianney Szent Jánost mondja: <<Egy jó pásztor, egy Jézus Szíve szerinti pap a legnagyobb kincs, amit a jóságos Úr egy plébániának adhat, az isteni irgalom legbecsesebb ajándékainak egyike.>> Kedves Hívek, ezért az ajándékért nektek is, szüntelenül imádkoznotok kell."

A püspök megköszönte papjainak, hogy elfogadták Jézus meghívását és követői lettek, majd a prédikáció után az egyházmegye papsága együtt újította meg a szenteléskor tett fogadalmait.

Az Eukarisztia liturgiájának keretén belül a püspök megáldotta a szent olajakat - az eukarisztikus ima végén a betegek olaját, az áldozást követően a keresztelendők olaját és a krizmát.

A szentmise végén Schönberger Jenő a nagy püspökelődöket ajánlotta papjai figyelmébe: "Hadd emlékezzünk meg az egyházmegye két nagy püspökéről, Hám Jánosról és Boldog Scheffler Jánosról. Boldogemlékű Hám János püspökünk harminc éven keresztül vezette egyházmegyénket. A boldoggá avatási eljárását Meszlényi Gyula püspökelődöm már beindította, most pedig azon dolgozunk, hogy ezt az ügyet befejezzük. De büszkélkedhetünk Boldog Scheffler János vértanú püspökünkkel is. Őt nem is olyan régen, itt, a Székesegyház előtti téren, egy Jézus Szíve Búcsú keretében az egyház boldoggá avatta, oltárra emelte. Ő így búcsúzott egyházmegyéjétől: <<a mennyországban is imádkozni fogok értetek. Ez lesz a legnagyobb feladatom, amit értetek teszek>>. Boldog Scheffler János püspökünk imája és Isten áldása legyen a kedves paptestvéreimnek is útravaló a mai napra, hogy hazatérve közösségeitekhez igazi papi szívvel, vértanú püspökünk lelkesedésével, -áldozatkészségével, és nagy-nagy szeretettel ünnepeljék a szent háromnapot, megváltásunk misztériumát. Kedves hívek pedig mindannyian merítkezzenek el a szent liturgiában. Engedjék, hogy a liturgia szárnyain valósággá váljon számukra a megváltás misztériuma, hogy aztán a lelkükben is feltámadhasson Krisztus, és allelújás boldog húsvétot ünnepelhessünk!"

A szentmise végén a ministránsok átvitték a szent olajakat a Püspökségre, ahol minden pap vehetett belőlük a hívek szolgálatára.

Nagycsütörtökkel megkezdődött a húsvéti szent háromnap, a hit legnagyobb titkának, a Megváltásnak háromnapos ünneplése. Ennek részeként a nagycsütörtök este hét órától kezdődő szentmisén, az utolsó vacsorára, az Eukarisztia alapítására emlékezünk. Schönberger Jenő püspök a lábmosás mozzanatának - Jézus, a Mester letérdelt apostolai elé és egyenként megmosta lábukat - emlékére lehajol és megmossa férfiak, többségében székesegyházi egyháztanácsosok lábát.

A szentmiseáldozat bemutatásának végén a mellékoltárra viszik az Oltáriszentséget - Jézus elfogását, elhurcolását jelképezve -, valamint megfosztják az oltárt és mellékoltárokat díszeiktől - ahogy Jézust is megfosztották ruháitól. A mise után szentségimádás kezdődik, emlékezve arra, hogy a getszemáni kertben való vívódásakor Jézust még apostolai is magára hagyták.

Nagypénteken este hét órától a Szent Kereszt felmagasztalási szertartásra kerül sor - passióval és kereszthódolattal. A szertartás végén az Oltáriszentséget a Szentsírhoz viszik - emlékezve arra, hogy Krisztus testét is levették a keresztről és a sírba helyezték.

A nagyszombati feltámadási szertartással - ami este fél kilenctől kezdődik - visszatér a fény, és felhangzanak a nagycsütörtök este elhallgatott harangok. A hívek ekkor megújítják keresztségi fogadalmukat, a körmenettel pedig az Oltáriszentséget a Székesegyházból az utcára viszik, megmutatva mindenkinek a feltámadott, és az Eukarisztiában velünk maradt Krisztust.