A díszterem szűkösnek bizonyult, szülők, barátok, rokonok oly nagy számban tartották fontosnak, hogy gratuláljanak a 38 végzősnek. Három évvel ezelőtt ugyan még hatvanan kezdtek két osztályban, a vizsgákra viszont már „csak" 38-an készülhetnek - négy fiú és 34 leány.
A végzősöket elsőként Pataki Enikő köszöntötte. Az igazgatónő köszönetet mondott a képzésben részt vevő szakembereknek, „akik tankönyvek és konkrét tantervek nélkül tanítottak úgy magyar nyelven, hogy közben a diákok megállják a helyüket románul is". Ezt követően köszönetet mondott azon intézményeknek, ahol a diákok szakmai gyakorlataikat végezhették, valamint a képzésben részt vevő Kölcseys tanároknak. „Mindez azt bizonyítja, hogy mennyire életképes a szatmári magyarság és hogy igen is képes összefogni. Reményeink szerint sokak számára megteremtettük a lehetőséget az itthon maradásra, valamint arra, hogy minél több magyar dolgozhasson az egészségügyben", jelentette ki Pataki, hozzátéve: „nem csak szakmát és hivatást, de hitet és emberi tartást is tanultatok".
Kereskényi Gábor parlamenti képviselő azokat a négy évvel ezelőtti beszélgetéseket idézte fel, amikor "elkezdtük ezt a kísérletet". „Ha rátok nézek, azt látom, hogy a kísérlet sikerült! Nekünk, kisebbségben élőknek fontos az anyanyelv használata! Nagyon fontos, hogy az egészségügyben minél több magyar dolgozzon, mert a beteg csak anyanyelvén tudja igazán elmondani, hogy mi baja", emelte ki a politikus. „Őrizzétek meg mosolyotokat, mert az lehet az első lépés a gyógyulás felé", tette hozzá.
„Nincs az a súlyos betegség, gyógyíthatatlan beteg, aki ne örülne egy mosolynak, egy jó szónak", kapta fel az előző gondolatot dr. Láng László, aki tevékeny részt vállalt a képzés beindításában. „A diploma csak a szükséges minimum ahhoz, hogy munkát kapjatok. A legfontosabb az, hogy milyen emberi tartással fordultok a beteghez. Emberség, empátia, segítőkészség - ezek az érzések kell vezéreljék utatokat", folytatta Láng.
A folytatásban Tatár Zsuzsanna búcsúztatta a végzősöket a másodévesek nevében, majd Nagy-Kasza Nóra mondott köszönetet az életre szóló útravalóért a ballagók nevében. A „nagyok" jelképesen átadták az iskola kulcsát a „kicsiknek", majd Boga Katalin társosztályfőnök (a másik osztályfőnök Vitéz Carmen volt) díjazta az évfolyam legjobbjait, élükön az évfolyamelső Kökövics Annamáriát.
A ballagás az osztályfőnökök búcsúztatásával, majd a fogadalomtétellel zárult. A legnagyobb pozitívum pedig, hogy a legtöbbjüknek már konkrét munkaajánlatuk van és szolgálhatják az osztály mottójává választott Artur Schopenhauer-tételt, mely szerint „az egészség nem minden, de a minden semmi egészség nélkül."