Az idei Véndiáktalálkozóval egy időben, a hétvégén rendezték meg a konviktorok, az egykori szatmárnémeti jezsuita szerzetesek által vezetett konviktusban lakó egykori diákok találkozóját. Ezen idén tizenhatan vettek részt, közülük a legidősebb a 91 éves Takács Géza volt, a legfiatalabb egykori konviktusi lakók pedig ma a 77. életévükben vannak.
Az, hogy a gyermekkorukat együtt töltő, együtt cseperedő konviktusi lakóknak sok év elmúltával találkozniuk kellene, felelevenítve az élményeket, először a 90-es évek elején került szóba Willand Ferenc (Frici bácsi) kezdeményezésével. Az első találkozón még a konviktus egykori vezetője - prefektusa - páter Godó Mihály is részt vett.
Az idei találkozón a résztvevők végigjárták az egykori konviktus, jelen pillanatban a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnak otthont adó épületet, valamint a jelenlegi Mihai Eminescu Nemzeti Kollégium épületét is, ahová iskolába jártak. Akkor még ez az épület adott otthont a Pázmány Péter Királyi Katolikus Főgimnáziumnak. Egy imára ellátogattak a mostani Kálvária templomba (Jézus szíve templomba) is - ide jártak ugyanis szentmisére a konviktus lakói. A konviktorok felelevenítették a mára igencsak megszépült emlékeket, a gyermekéveket, amelyek tanulással, az életre való felkészüléssel teltek. S bár a nevelés szigorú volt, emberségre, tisztességre tanították őket, úgy, hogy a mai napig megbízható emberek és hasznos tagjai a társadalomnak.
- A szombat volt a büntetés napja a konviktusban, általában mindenkinek kijutott néhány erős fenékre-csapás a hét során elkövetett csínytevésekért. A végrehajtó a félve emlegetett Bajusz volt, a konviktus nagy tenyerű, erős kezű ezermestere. Miután megkaptuk a büntetést még jó ideig emlékeztünk arra, hogy jobbak kellene legyünk, hogy a jövő heti végrehajtást megússzuk - meséli Boór Béla, nyugalmazott tanár, a konviktus egykori lakója.
A találkozás alkalmával megemlékeztek az elhunyt lakótársakról, iskola és évfolyamtársakról, s persze a volt elöljárókról, prefektusokról, magiszterekről és páterekről is.