Király Lajos főjegyző, batizi lelkipásztor áhítata vezette be a gyűlést. János evangéliuma 14. részének 26. verse alapján prédikált: „Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek." A Szentlélek vezetése alatt élő embernek is fáj szerettének elvesztése, de ő nem roskad össze, könnyebben fel tudja azt dolgozni.
Ezután Drd. Somfalvi Edit teológiai tanár, túrterebesi lelkipásztornő vette át a szót. A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet gyakorlati teológiai tanszékének tanára a gyászról és annak folyamatairól tartott előadást. Az egészséges gyász ideje egy év. A gyászolónak át kell élnie minden ünnepet a hozzátartozója nélkül. Át kell gondolnia azt, hogy mi az ami miatt hálás volt neki, mi az ami miatt haragudott rá és végül eljön a búcsúzás ideje. Ha ezeket fel tudja dolgozni, jöhet a második év, az újonnan tervezés időszaka. „Minden szerettünk életével és halálával tanít bennünket" - mondta a lelkipásztornő.
Mivel a lelkipásztorok nem temetőgépek, fontos volt beszélni arról, hogy a lelkész hogyan éli meg a temetéseket. Minél jobban ismerte a lelkész az elhunytat, annál nehezebb feldolgozni annak elvesztését. Fontos minden esetben az úgynevezett bemosakodás és kimosakodás rítusa: a liturgus lelkileg rákészül a szertartásra és a végén imádságban levezeti azt.
Nagyon sokat beszélgettek a lelkipásztorok a temetés körül kialakult szokásokról. Ahány gyülekezet, annyi szokás, mondhatnánk. Próbálják ezt valahogy rendszerezni, de a különböző térségekben más-más gyászfeldolgozási szokás jött létre. Amennyiben ez nem csap át rossz szokássá, esetleg zülléssé, nincs vele baj.
Isten szolgája fontos eszköz a vigasztalásban, de ugyanakkor ő is rászorul AMA VIGASZTALÓRA.