Dinamo-góllal nyert a Steaua

Huszonegy évet kellett arra várni, hogy a Román Kupa döntőjében ismét összecsapjon a román labdarúgás két emblematikus csapata, a Steaua és a Dinamo. A Brassóban lejátszott döntő bizonyos értelemben hasonlított egy bizonyos valenciai fináléra: akárcsak Spanyolországban a Real Madrid és a Barcelona összecsapása alkalmával, ezúttal is a két gigász közül az nyert, aki a bajnokágban a rövidebbet húzta az egymás elleni párharcokban.

Meg sem kezdődött a találkozó és a Steaua máris igazolta, hogy szinte minden futballlogikát képes és hajlandó megtagadni: a csapat vezetőedzője, Cosmin Olaroiu a díszpáholyban foglalt helyet, míg a kispadon segítője, Catalin Necula irányította a játékosokat. Csoda, ha már ők sem tudják, ki az éppen aktuális vezetőedző?!

A találkozó pazarul kezdődött, hisz a Dinamo már a 3. percben megszerezhette volna a vezetést, ám Torje lövése után a felső lécen csattant a labda. Ezt követően azonban elmaradtak az újabb piros-fehér rohamok, olyannyira, hogy a katonacsapat átvette az irányítást. És ez helyzetekben is megmutatkozott, főleg pontrúgásokat követően, ám valamennyi próbálkozás célt tévesztett. A Dinamo ekkor szinte képtelen volt bármiféle offenzív játékot bemutatni Alexe egy szál sunyi lövésétől eltekintve, így senkit sem lepett meg, hogy a Steaua megszerezte a vezetést. A látottak alapján az sem számított meglepetésnek, hogy egy pontrúgást követően: a 24. percben Dica lőtte ki a hosszú sarkot olyan 18 méterről a sorfal mögé bemozduló Balgradean mellett. Alig telt el kilenc perc és a másik kapuban Tatarusanu is elkövette ezt a hibát, Torje pedig az alsó sarokba bombázta a labdát egy hasonló szabadrúgást követően. A semmiből egyenlített a Dinamo, ám így sem rajta múlott, hogy nem hátrányban vonulhatott az öltözőbe, hisz Bilasco hatalmas ziccert hibázott még az egyenlítő találat előtt, míg Gardos fejesénél Balgradean védett nagyot.

Igazán pazar, lendületes és jó iramú első félidőt láthattak tehát a nézők, a folyttaás azonban már nem csak a fociról szólt. A második játékrész két legemlékezetesebb mozzanata két óriási meglepetés volt. Az 50. percben Barboianut annyira meglepte a térfélcsere, hogy hatalmas öngólt ragasztott Balgradean kapujába. Ezt követően előbb a Steaua szurkolóinak görögtüze miatt állt a játék, majd az 59. percben Torje támadását állították meg. Ám nem a Steaua védői, hanem egy berepülő petárda - az apró szélsőt saját szurkolói dobták meg a pirotechnikai eszközzel.

Dicának sokat köszönhet a Steaua: az elődöntőben továbblőtte csapatát, majd a fináléban is csak ő tudott betalálni

A második félidő sajnos jóval kevesebb helyzetet hozott és ezért leginkább a Steaua volt a „hibás": a katonacsapat előnye tudatában immár csak védekező célú cseréket hajtott végre. Mivel pedig a Dinamo, mezőnyfölénye ellenére, nem tudott mit kezdeni a jól záró Steaua-védelemmel, így a rekordbajnok volt „kénytelen" helyzetekkel szórakoztatni a nagyérdeműt. Más kérdés, hogy a szurkolók egy része mindenképpen jobban örült volna, ha Surdu a három kontra közül legalább egyet góllal fejez be.

Ám mivel ez nem így történt, a Dinamo támadójátékáról pedig mindent elmond, hogy a legnagyobb veszélyt Torje megpattanó lövése okozta, így a meccs végén a Steaua örülhetett: megszerezte történelme 21. Román Kupáját, ráadásul 1999 óta az elsőt és öt szezon után az első trófeát. Mindezt pedig megérdemelten, mert mind támadásban, mind védekezésben magasan ellenfele fölé tudott nőni. A defenzíva stabilitásában fontos szerepet vállalt a végig a pályán lévő szatmárnémeti Florin Gardos, majd a második félidő felétől az akkor beálló nagykárolyi Eric Bicfalvi is.

Román Kupa döntő, Brassó:
Steaua - Dinamo 2-1
gólok: Dica (24.), Barboianu (50., öngól) illetve Torje (33.)