Dél-Afrika közel állt a bravúrhoz

A házigazda egy gyenge első félidő után iskolajátékot mutatott be.

Ravsan Irmatov üzbég játékvezető sípszavára kezdődött el a 19. labdarúgó világbajnokság nyitómeccse, melyen a házigazda Dél-Afrika válogatottja biztos áldozatnak tűnt Mexikóval szemben. A végén aztán az aztékok hálát mondhattak a kapufának nevezett pályakelléknek valamint szerencsecsillaguknak.

Közvetlenül a kezdés után nyilvánvalóvá vált, hogy Carlos Alberto Parreira védekezést rendelt el csapata számára, a hazaiak ugyanis egyből átadták a kezdeményezés lehetőségét a mexikóiaknak. Egy pillanatra azonban maradjunk még a Brazíliát 1994-nem világbajnoki címre vezető mesternél. A brazil szakember ugyanis 1982-ben Kuvaittal, 1990-ben az Egyesült Arab Emírségekkel, 1994 és 2006-ban Brazíliával, 1998-ban pedig Szaúd-Arábiával szerepelt vb.-n, ezzel megelőzve az öt szereplésig eljutó szerb Bora Milutinovicsot és új rekordját állított fel.

Visszatérve a meccsre, Mexikó az első perctől nekiesett a hazaiaknak, dos Santos pedig már a 4. percben közel került a gólszerzéshez. Ezt követően is fölényben maradtak az amerikaiak, ám nyomásuk egyre csökkent. Dél-Afrika a védekezés mellett nem sok mindennel foglalkozott, így nem csoda, hogy a félidő derekán Franco került ziccerbe, de Khune kapus bravúrral védeni tudott. A hazaiak erejéből csak annyira tellett, hogy a szünet előtti percekben kicsit beszorították vendégeiket és ha Mphela kicsit magasabb, akkor talán helyzetig is jutnak.

A második félidő kicsit álmos játékkal kezdődött, majd egyszer csak Tshabalala kapott egy zseniális labdát, elviharzott a bal oldalon és hatalmas gólt ragasztott Perez kapujának hosszú felső sarkába. Ez volt Dél-Afrika első kapura lövése, de megérte rá 55 percet várni.

Kevéssel később a rendkívül aktív dos Santos egy jó lövéssel válaszolt, Khune ismét bravúrral védeni tudott. Ekkor úgy tűnt, Mexikót nem roppantotta meg a bekapott dugó, ám ez nem így történt: a hazaiak vérszemet kaptak, Modise pedig kétszer is beköszönhetett volna: előbb kedvező helyzetből lőtt kapu mellé, majd Rodriguez zavarta pont annyira lövés közben, hogy tizenegyest még éppen nem adhattak érte. Tegyük hozzá, ekkor Perez is nagyot védett.

Úgy tűnt, nem változik az eredmény, vagy ha igen, akkor a hazaiak növelik előnyüket, amikor egy szögletet követő beadásnál a hazai védelem tömegesen kilépett, de Mokoena beragadt, így Marquez nyugodtan átvehette a labdát és barcelonai nyugalommal lőhette ki a rövid sarkot.

Ettől a találattól Mexikó lelkesedett be, ám erre majdnem ráfázott: a 90. percben Khune indítását vette át Mphela, aki lefutotta védőjét majd a kővé dermedt Perez kapus mellett (aki összességében nem keltett túl jó benyomást), a kapufára passzolt.

Az első félidőben az volt az ember érzése, Mexikó akkor lő gólt, amikor csak akar. A 90 perc után pedig az aztékok bánhatják, hogy ezt ők is hamar elhitték és visszavettek a tempóból, mert a szünet után Dél-Afrika teljesen más focit játszott és bizony megérdemelte volna a három pontot. A döntetlennek leginkább Uruguay és Franciaország örülhet.

Dél-Afrika - Mexikó 1-1
gólok: Tshabalala (55.), illetve Marquez (77.)
Dél-Afrika: Khune - Gaxa, Thwala (Masilela, a szünetben), Khumalo, Mokoena -  Letsholonyane, Dikgacoi, Pienaar (Parker, 83.), Modise, Tshabalala - Mphela
Mexikó: Perez - Juarez, Marquez, Rodriguez, Salcido - Torrado, Aguilar (Guardado, 55.), Osorio - Dos Santos, Franco (Hernandez, 73.), Vela (Blanco, 69.)