Képzeljék el, hogy egy virágzó városban élnek, amely napról napra egyre inkább fejlődik, és az ipar teljességében a nukleáris energián alapul.
Minden nagyon szép és jó, egészen egy bizonyos napig, amikor megszólal a riasztó, a hadsereg ellepi a várost és megkezdődik a kilakoltatás.
Ez nem egy film forgatókönyve… hanem a valóság, amely több mint 20 évvel ezelőtt megborzongatta a világot.
1986. április 26-án 1 óra 23 perckor egy végzetes hiba keletkezett a nukleáris központ 4.-es reaktoránál. A reaktort egy napja leállították, hogy elvégezzék a szokásos biztonsági rutinvizsgálatokat, ám aznap valami nem ment jól. A tesztek végrehajtása során egy robbanásra került sor, amelynek során az ellenőrzés kicsúszott a szakemberek kezéből. Ezt követte egy robbanássorozat melynek folytán a felmelegedett reaktor a talajba süllyedt.
A csernobili robbanás a történelem legnagyobb nukleáris katasztrófájaként van jelen, a sugárzások ereje 400x meghaladván a Hiroshima-i bomba negatív következményeit, és az eredmény mai napig érezteti hatását.
A csernobili katasztrófa következményei pillanatnyilag nem voltak érezhetőek, ám létezésüket mi sem támasztotta alá jobban, mint az azt követő genetikai mutációk és betegségek.
A történet amennyire lehetett feledésbe merült, ennek ellenére a csernobili robbanás fekete foltként dereng az emberiség történelmében.
Ami változatlan maradt, az a város… ugyanolyan szürke, mint 20 évvel ezelőtt. Senki sem mer elidőzni, avagy lakni ezen a helyen, még az állatok sem.
A korházak, a tömbházak, az iskolák és az óvodák érintetlenek… ugyanolyanok, ahogyan 20 évvel ezelőtt a kilakoltatottak hagyták.
Csernobil olyan, mint egy fantomváros, amely a rémület idejére emlékeztet, de amelyet ugyanakkor feledésre ítéltettek. Csernobil az a hely, ahol az 1986-os év sohasem ér véget.
Sz. A.
